Ugorjunk bele a reggelbe!
A minőségi siklóernyőzéshez kell egy hegy, ahonnan el lehet indulni. Vagy egy csörlőpálya, ahonnan felhúznak a magasba. A lényeg tehát, hogy legyen magasság, amit aztán sebességre vált a pilóta, és már termelődik is a felhajtóerő. Hurrá, lehet repülni. Na de mi van akkor, ha se hegy, se csörlő nincs a láthatáron?
Hát meg kell kérni a lufis pajtikat, hogy ugyan vigyenek már el egy körre, ezzel a magasság problémája máris ki van pipálva. Viszont egy hőlégballon kosarába nem lehet ernyőt teríteni, pláne azt felhúzni ugye. Szóval marad az a módszer, hogy a kinyitott ernyőt szépen kilógatja a kosárból a pilóta, vesz egy nagy levegőt, és előrefelé átugrik a cájg fölött. A zuhanó test súlya megrántja az ernyőt, ad neki sebességet, és onnan már csak drukkolni kell, hogy szépen feltöltődjön. Na meg hogy ne szakadjon szét, az sem hátrány.
Szerintem nem kell sem energiaital, sem kávé, ha így kezdi valaki a napot. Én azért töltök egyet, induljon a reggel!
