Vadász, vadász… rohadjál te meg!
Kiskoromtól úgy neveltek a szüleim, hogy tiszteljem, és becsüljem a természetet. A fákat, a bogarakat, madarakat, vadakat, mindent. Az egész családom természetközeli ember, gyakran jártam az erdőket, mezőket, folyópartokat, és néha a hegyeket. Durell, Hans Hass, és Cousteau könyvein nőttem fel, mindig is imádtam az élővilágot. Ennek ellenére nagyon is távol tartom magam a sötétzöldektől, a hidegrázás kap el tőlük. Mindig is azt vallottam, hogy magunk körül alakítanunk kell a környezetet, de ésszel. Soha nem volt bajom az igazi vadászokkal például, mert úgy tartom a mai napig, hogy szükséges is lehet a tevékenységük.
Nem véletlenül írtam azt, hogy igazi vadász. Ő az én olvasatomban egy olyan ember, aki szintén becsüli a környezetet, és vigyáz is rá, miközben a szenvedélyének is él. Ez elég kettős dolog így első blikkre, de ne legyünk álszentek. Az ember életéhez mindig is szorosan hozzátartozott a vadászat, a mai képviselőinek is kell legyen hely a világunkban. Én például nem tudnék megölni egy szarvast, de horgászni szeretek. Ha a végeredményt nézzük, a kettő között nincs különbség. Az értelmetlen gyilkolást a zsákmányszerzéstől számomra az különíti el, hogy az igazi sportember mélységesen becsüli a prédáját. Megtanulja annak jellegzetességeit, életmódját, szokásait. Rájön, hogy hogyan tudja becserkészni, és elejteni a természetes életkörülményei között. Mindezt úgy, hogy közben esélyt is ad a kiszemelt állatnak, ha valamit sikerül menet közben elszúrni, akkor a vad elmenekülhet. A vadászat izgalma azonban nem homályosíthatja el a környezet védelmét. Itt arra gondolok, hogy csakis olyan zsákmányt szabad választani, aminek az elkapása nem okoz törést a faj fennmaradása érdekében. Magyarul alacsony populációjú állatot az én szememben vétség megölni.
A ragadozók elejtése egy másik történet ebből a szempontból, mert nagyon is fontosnak gondolom a védelmüket, azonban ha szükséges, akkor igenis a kilövésük mellett kell dönteni. Ha például egy kiöregedő tigris már nem képes vadászni, akkor rákaphat az emberhúsra, mégiscsak könnyebb préda, mint a villámgyors szarvas az erdőben. Vagy a szomszédunkban a medvék, akik rájöttek, hogy a kukákból rengeteg táplálékot lehet szerezni, az útjukba kerülő embert meg néha megtépik. Ilyen esetekben én úgy gondolom, hogy nyugodt szívvel ki lehet lőni a ragadozót, mert az emberéletnél nincs fontosabb. A sötétzöldek most felhördültek, de pont leszarom.
Van olyan nép, ahol ráadásul nagyon is komoly hagyománya van a vadászatnak. Konkrétan a maszájokra gondolok, a Ragadozók című -meglehetősen fasza- filmben szerepeltek is, mint oroszlán specialisták. A film nem nagyon túlzott, egyrészt a maszájok szomszédai mindig is rettegtek tőlük, mert veszett jó harcosok, másrészt az oroszlánok sem kedvelik őket annyira, mert a vadászathoz is értenek. Ez a nagymacskák szempontjából azért rossz hír, mert a serdülő maszáj harcos úgy lép át a férfikorba, hogy legyak egy oroszlánt. Dárdával. Innentől kezdve szerintem nincs kérdés, ez a legtisztább módja a megmérettetésnek. Ha a nigga elnéz valamit, akkor estére ki lesz szarva, ha pedig le tudja nyomni a félelmetes erejű ragadozót, akkor minden elismerésem.
A szar anyagi helyzetben lévő afrikai országokban nagy segítség, ha a dagadó pénztárcával érkező nyugati vagy éppen keleti vendég kicsenget mocskosul sok pénzt azért, hogy elejthessen egy vadat az ottani populációból. Ezzel alapvetően még nem lenne gond feltéve, ha a vadászat a fent felsorolt értékrendek alapján zajlana. Viszont a pénz az nagy úr, ezért a helyi erők gyakran szemet hunynak a legocsmányabb aljasság felett is. Sokszor a vadásznak csak annyi a dolga, hogy belenézzen az irányzékba, és meghúzza az elsütő billentyűt. Dzsippel viszik a valagát a placcra, ihatja közben a hideg üdítőt, ha kell, akkor még elé is terelik a prédát. Amit ha sikerült kilyuggatni, akkor mehet a zsákmánnyal készült fotó fel a fészbúkra, hogy lássa minden ismerős, mekkora fasza arc a “vadász”.
Ez számomra a legtaszítóbb dolgok egyike volt, egészen a mai napig. Nem gondoltam, hogy lehet ezt még fokozni, azonban egy twitter videó bebizonyította, hogy gyenge a fantáziám. A felvételen két fickó megközelít egy alvó hím oroszlánt, és a fasszopó köcsög becélozza, aztán belelő egyet. Mivel olyan balfasz, hogy még lőni sem tud 50 méterre pontosan, ezért az állat nem hal meg rögtön, hanem némán sikoltva elkezd agonizálni. Hősünknek több sem kell, beleküld még két skulót a nagymacskába. A felvétel végén a kísérője kezet nyújt, és gratulál neki. Itt a videó, de senkinek sem javaslom jó szívvel a megtekintését:
https://twitter.com/Protect_Wldlife/status/1107708673747501056?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed&ref_url=https%3A%2F%2Fd-22519474513756227713.ampproject.net%2F1903141753530%2Fframe.html
Olyan mélyről tört fel bennem a gyűlölet, hogy magam is meglepődtem. Borzasztóan sajnálom, hogy az ilyen retkes köcsögöket nem lehet nyilvánosan halálra kínozni, miközben a háttérben megy a hőstettéről készült videó. Mindenesetre felvéstem a bakancslistámra, hogy ha az usákonál járok egyszer, akkor ne felejtsek el rászarni Guy Gorney sírjára. Ugyanis ő az a kibaszott geci, aki szerepel a felvételen. Remélem hamarosan megdöglik, és egy kicsivel jobb hely lesz ez a világ utána.
Rohadjál meg, te aljas fosadék!
