Valami van a levegőben
Napok óta kóválygok mint egy rossz holdkóros molylepke.
Ami azért rendkívül bosszantó, mert a hipochondriám ellenére az aluszékonyságon túl nincsenek különösebb tüneteim, legfeljebb egy-két szezonális köhögés. Se láz, se semmi. A takonykór múlt héten lefutott, az iskolakezdés körüli közösségbe menés sok újdonságot nem hozott a cseppfertőzésben. Ez valami kósza utózönge.
Persze csapás csapás hátán jön. Amikor délután kisétáltam a szemerkélő esőben, az okosórám úgy döntött, hogy nem hajlandó egyetlen zeneszámot sem lejátszani. Pedig vagy egy gigabájt zene van rajta, albumok szerint szépen borítókkal rendezve. Till Lindemann, Billie Eilish eléggé motiválók szoktak lenni. Ezúttal kimaradt, kereshetek erre is megoldást.
Hazaértem és a délutáni álomkór után a tévében az Agymenők sorozat legrosszabb évadait sikerült félig csukott szemmel hallgatnom, az sem segített.
Pizsónaciban ülök most a gép előtt és csuklok. Talán emlegettek?
Mindennek van azért határa.
Zárjuk ezt a csodás napot Till Lindemann Steh auf című felvételével, ha már az a fránya okosóra nem bírt magával.
Enjoy.
Aludjatok jól. Álmodjatok szépeket.
