Video Home System – a kazetta visszatér

Kanada vendéglátóhelyei nehezen vészelték át a pandémia évét. Voltak, akik át tudtak állni étel házhoz szállításra, de egy kocsma esetében – eltekintve egynémely kézműves sörfőzdéktől – ez nem igazán bizonyult járható útnak.

Toronto sem az a város, amelyet a probléma ne érintett volna, így aztán a Farside Bar tulajdonosának is át kellett gondolnia, hogy mit kezdjen legalább némi forgalom fenntartására és mivel rendelkezett egy meglehetősen ritka erőforrással, nyitott egy oldschool videotékát. Nem tévedés, nem DVD-kölcsönzőt, ami az online 4K streaming korában teljesen értelmetlenné vált, hanem rendes VHS szalagokat lehet nála kölcsönözni, és még a választékra sem igazán lehet panasz.

A közel ötezer felvételből álló gyűjtemény jobbára a hátsó raktárban porosodott, Mike Reynolds alkalmanként kisebb társaságoknak szervezett vetítéseket, ahol fel lehetett eleveníteni az otthoni mozizás hőskorát, annak minden hátrányával együtt.

It’s been rough for restaurateurs this year, but I had 5,000 tapes sitting in the back room, so why not? It’s a resource I already had.

Hogyan lehetne ebből üzletet csinálni, amikor a legutolsó VHS lejátszók évtizedek óta eltűntek a háztartásokból? – akadhatna fenn bárki rögtön a kezdet kezdetén, de a kanadaiakat kemény fából faragták, Ryan pedig feltúrta a környék műszaki lerakatait és felvásárolta a még működő példányokat, hogy aztán HDMI-átalakítókkal kiegészítve azokat is a filmek mellé adhassa a téma iránt fogékonyaknak.

A következő fogós kérdés, hogy miért kölcsönözne bárki VHS-t, amikor a NetFlix, Disney, Amazon, HBO házhoz viszi a legfrissebb megjelenéseket? A megfejtés egyszerűbb mintsem gondolnánk: a sztríming korszakban jogi okokból nem érhető el minden régi film, ezért a kínálat teljesen egyedi, de ami még ennél is vonzóbb bónusz a kölcsönzők számára, azok a házi felvételek, amiket a készítőik a tévék adásából vettek fel, nem ritkán egyéni ízlés szerint összeválogatva 180-240 percnyi tartalmat.

Az időutazás nem lenne teljes, ha nem köszönnének vissza azok a technikai hiányosságok, amelyek miatt annyira gyűlöletes volt a VHS-korszak: az alacsony felbontás, a nyávogó hang, az elfutó kép és mágneses rögzítés korlátozott időtállósága. Mégis megvan annak a varázsa, amikor a Tracking gomb nyomkodásával megpróbáljuk a ferde sávok követését eltalálni a folyamatos lejátszáshoz.

It’s just the aesthetic of it, the feel. You have to physically put in the tape, play with the tracking. There’s a real kitsch factor,

Az ötlet kétségkívül remek és a ’80-as, ’90-es évek felejthetetlen hangalámondásos filmjeinek rajongóiként csak gratulálni tudunk az azonnali sikerhez, egy korai Cannon Group (ismertebb talán a Golan-Globus néven) válogatásért odaadnánk a Robotzsaru fél karját.

Egy valamit ne felejtsetek el: ha valaki videotékát nyitna, okvetlenül kösse a kölcsönzők lelkére, hogy a szalagot mindig visszacsévélve illik visszaadni.

via CTV Toronto News

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!