Visszatér a Father Ted!
Igaz, nem úgy és nem akkor, de mégis.
Annak, aki nem ismerné: a Father Ted volt az egyik legjobb brit sitcom, a személyes listámon talán közvetlenül a Black Books után következik, igaz, elég erős versenyzőkről van szó: a Two Pints of Lager az angol prolik válasza a Jóbarátokra (jobb is, igaz, néha kicsit túlsúlyba kerülnek a vulgáris poénok), a Coupling szintén a hasonló vonalat lovagolja meg, csak ott a párkapcsolatok kerülnek a középpontba, de nem rossz a Vicar of Dibley sem, ahonnan ugyanolyan jól meg lehet tanulni a vidéki angol megértését, mint a two pintsből a cockneyt. Na jó, lehet, hogy erre nem alkalmasak, de az biztos, hogy jó sorozatok, a Dibleyvel meg rá is kanyarodtunk a vallási vonalra – a Father Ted ugyanis, nem túl meglepő módon, papokról szól. És ír. (Udvariasságból nem írok a Monty Pythonról és a Fawlty Towersről, mert akkor bármi automatikusan a harmadik helyen kezdene).
Nem véletlen, hogy bejött: a sorozat forgatókönyvírója nem csak a Black Bookson dolgozott, hanem az IT Crowdon is, ezekhez képest a Father Ted még családbarát, de nem kevésbé vicces, mint az előző két sorozat. A sitcom három évadot élt meg, érdekes, hogy eredetileg a Pulp szállította volna a főcímdalt hozzá, az volt az eredeti ötlet, hogy a tipikus sitcom-főcímek paródiáját kellene leszállítaniuk, végül a feladat Neil Hannonra, a Divine Comedy frontemberére maradt – ez azért fontos, mert hiába fejezték be a sorozatot 1998-ban huszonöt rész után, a mostani – enyhén megkésett – lezárás zenéjét is ő szerezte, ez ugyanis egy musical lesz. Elég rosszul hangzik, de bízzunk benne, hogy megoldják. Linehan már régóta töri a fejét egy ilyen produkción, úgy tűnik, hogy most végre meg is valósul: azon kezdett el gondolkodni, hogy ki lenne a legkevésbé alkalmas pápának a világon, arra jutott, hogy Ted lenne a lehető legrosszabb választás, de Trump és Corbyn győzelme után újraértékelte ezt az egészet, és úgy döntött, hogy ennyi erővel akár Ted is lehetne pápa.
Nem tudom már, hol olvastam, de a Father Tednek valóságos kultusza van Írországban: miután a helyszín, Craggy Island fiktív, két település verseng a címért. Rendeznek Father Ted-fesztivált is, ilyenkor a két falu focicsapata összecsap, és az lehet Craggy, aki nyert, a bulit viszont váltva tartják, hogy a vesztes se legyen szomorú. És csak hogy ne csak vidám híreink legyenek: Dermot Morgan, aki Tedet alakította, sajnos már nem vehet részt a musical munkálataiban, ugyanis egy nappal az utolsó epizód leforgatása után elhunyt szívrohamban. Amit viszont letett az asztalra, az a mai napig szórakoztató: álljon itt az emlékére a csodálatos lóról szóló nóta, ha már musical – ezt egyébként szintén Neil Hannon szülte meg, ő is énekelte fel.
