Winter terápiás módszerei I.
A kifestőkönyvekben az a legjobb dolog, hogy nem megyek ki a vonalakból. Most már. Amíg kicsi voltam, ez sose sikerült. Nem tudtam szépen színezni. Most már megy.
Mielőtt minden kedves olvasónk elkönyveli magában, hogy Winter végérvényesen meghülyült, sietve szeretném leszögezni, hogy ez csupán átmeneti állapot, és stressz hatására szokott beállni.
Hogy a színezés megnyugtat, és szerez pár békés percet, erre akkor jöttem rá, amikor az egész délután cukros ételekkel tuningolt, idióta rajzfilmcsatornán felhevült, visítozó, idegbeteg mód zokogó olasz kölykökkel kellett valamit csinálni, amíg végre le lehetett ülni az este nyolckor kezdődő vacsorához. Hogy az olaszok, ezen belül az olasz arisztokrácia, hogyan tud gyermeket nevelni (sehogy), az külön meg fog érni egy posztot, de előtte kiszínezek pár kötetet, asszem.
Szóval, amikor a gyerek már nagyon hülye volt, és addig hányta-vetette magát, amíg taknya-nyála egybefolyt, olyankor elővettem a kifestőkönyvet, és kínunkban színezni kezdtünk. A gyerek élvezte, én meg lehiggadtam arra a szintre, hogy mégse nyírtam ki az egész családot.
Nyugtató teával fokozható a hatás, és külön jó, ha vannak spéci, többszínű színes ceruzáid
Nem vagyok orvos, nem tudom, hogyan működik a dolog, de a színezés engem nagyon meg tud nyugtatni. Állítólag az amigdalára van hatással, ami az agynak az a része, ami nagyon szeret érzelmeket raktározni, és a “küzdj vagy menekülj” reakciókat adja. Színezés közben koncentrálunk, színeket válogatunk, az amigdala pedig szépen befejezi a hisztizést, és csendes állapotba süpped, amíg az agyunk eléri azt a nyugodt, békés állapotot, amire szüksége van.
Amigdala, kuss!
Persze, nem egy nagy élmény béna hercegnőket, meg csoffadt hattyúkat színezgetni, a hattyú különben is fehér, úgyhogy szopacs (de most komolyan, valaki árulja már el, mire jó a fehér színes ceruza?!). Ha mákja van az embernek, ki tud fogni értelmes gyerekszínezőt, de az igényesebbek most mar nyugodtan válogathatnak a felnőtteknek készült színezők közül. Én pont ma vettem egyet. (A többi mellé.)
Felnőttként megvan a sikerélmény, amit a poszt elején is említettem; nem megyek ki a vonalak közül. A színezéssel mintegy visszacsatolunk a gyermekkori énünkhöz, és ugyanazt a békét, nyugalmat és csendet érjük el, mint amit akkor éltünk át. Azonban most már plusz pozitívum is társul hozzá.
Korlátlan lehetőségek tárháza
Nekem még mindig a mandalák a kedvenceim. A mandala maga a struktúra és a harmónia. Sajnos hiába jártam végig a fél várost normális mandalás színező után, egy sem akadt, és a talpacskáim is begyulladtak.
Mandala
Tehát, ha stresszelsz, akkor íme a jótanács; nyúld le a gyerek kifestőkönyvét, és lazulj vele. Az online kiszínezők nem jók, nem adják meg ugyanazt a fizikai élményt, amire zaklatott elmédnek szüksége van. Nyugodtan merészkedj el, vegyél magadnak színes ceruzákat, színezőket. Azt se tagadd le, hogy saját használatra lesz. Biztos lesz olyan, hogy hülyének néznek, de amint leülsz, és színezni kezdesz, mindössze pár percbe fog telni, hogy elérd azt a békés állapotot, amikor kábé le van szarva mindenki, és tehetnek egy szívességet.
Aki pedig legyint erre a hipszter bolondságra, annak álljanak itt Kosztolányi Dezső csodálatos szavai, 1910-ből.
Mostan színes tintákról álmodom
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
Kedves olvasóink, jó színezést kívánok!
