Winter terápiás módszerei I.

A kifestőkönyvekben az a legjobb dolog, hogy nem megyek ki a vonalakból. Most már. Amíg kicsi voltam, ez sose sikerült. Nem tudtam szépen színezni. Most már megy.

Mielőtt minden kedves olvasónk elkönyveli magában, hogy Winter végérvényesen meghülyült, sietve szeretném leszögezni, hogy ez csupán átmeneti állapot, és stressz hatására szokott beállni.

Hogy a színezés megnyugtat, és szerez pár békés percet, erre akkor jöttem rá, amikor az egész délután cukros ételekkel tuningolt, idióta rajzfilmcsatornán felhevült, visítozó, idegbeteg mód zokogó olasz kölykökkel kellett valamit csinálni, amíg végre le lehetett ülni az este nyolckor kezdődő vacsorához. Hogy az olaszok, ezen belül az olasz arisztokrácia, hogyan tud gyermeket nevelni (sehogy), az külön meg fog érni egy posztot, de előtte kiszínezek pár kötetet, asszem.

Szóval, amikor a gyerek már nagyon hülye volt, és addig hányta-vetette magát, amíg taknya-nyála egybefolyt, olyankor elővettem a kifestőkönyvet, és kínunkban színezni kezdtünk. A gyerek élvezte, én meg lehiggadtam arra a szintre, hogy mégse nyírtam ki az egész családot.

Nyugtató teával fokozható a hatás, és külön jó, ha vannak spéci, többszínű színes ceruzáid

Nem vagyok orvos, nem tudom, hogyan működik a dolog, de a színezés engem nagyon meg tud nyugtatni. Állítólag az amigdalára van hatással, ami az agynak az a része, ami nagyon szeret érzelmeket raktározni, és a “küzdj vagy menekülj” reakciókat adja. Színezés közben koncentrálunk, színeket válogatunk, az amigdala pedig szépen befejezi a hisztizést, és csendes állapotba süpped, amíg az agyunk eléri azt a nyugodt, békés állapotot, amire szüksége van.

Amigdala, kuss!

Persze, nem egy nagy élmény béna hercegnőket, meg csoffadt hattyúkat színezgetni, a hattyú különben is fehér, úgyhogy szopacs (de most komolyan, valaki árulja már el, mire jó a fehér színes ceruza?!). Ha mákja van az embernek, ki tud fogni értelmes gyerekszínezőt, de az igényesebbek most mar nyugodtan válogathatnak a felnőtteknek készült színezők közül. Én pont ma vettem egyet. (A többi mellé.)

 

Felnőttként megvan a sikerélmény, amit a poszt elején is említettem; nem megyek ki a vonalak közül. A színezéssel mintegy visszacsatolunk a gyermekkori énünkhöz, és ugyanazt a békét, nyugalmat és csendet érjük el, mint amit akkor éltünk át. Azonban most már plusz pozitívum is társul hozzá.

Korlátlan lehetőségek tárháza

Nekem még mindig a mandalák a kedvenceim. A mandala maga a struktúra és a harmónia. Sajnos hiába jártam végig a fél várost normális mandalás színező után, egy sem akadt, és a talpacskáim is begyulladtak.

Mandala

Tehát, ha stresszelsz, akkor íme a jótanács; nyúld le a gyerek kifestőkönyvét, és lazulj vele. Az online kiszínezők nem jók, nem adják meg ugyanazt a fizikai élményt, amire zaklatott elmédnek szüksége van. Nyugodtan merészkedj el, vegyél magadnak színes ceruzákat, színezőket. Azt se tagadd le, hogy saját használatra lesz. Biztos lesz olyan, hogy hülyének néznek, de amint leülsz, és színezni kezdesz, mindössze pár percbe fog telni, hogy elérd azt a békés állapotot, amikor kábé le van szarva mindenki, és tehetnek egy szívességet.

Aki pedig legyint erre a hipszter bolondságra, annak álljanak itt Kosztolányi Dezső csodálatos szavai, 1910-ből.

Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Kedves olvasóink, jó színezést kívánok!

117 thoughts on “Winter terápiás módszerei I.

  • January 20, 2018 at 20:18
    Permalink

    egyébként ezen gondolkoztam is, mármint Kosztolányin, és lehet, hogy mégiscsak ő a kedvenc magyar szerzőm, de lehet, hogy mégiscsak Szerb Antal. Versben mondjuk Kosztolányi, de akkor meg Babits meg holvan mosmá.

    ez a színezés nem hangzik rosszul, én szeretnék megtanulni faragni, az is rekreációs lehet, plusz színezés közben nem tudod levágni tőből az ujjaidat

    • January 20, 2018 at 20:30
      Permalink

      Következő részben a plüssállat-terápia legyen, vagy a kötés-horgolás?

      • January 20, 2018 at 20:35
        Permalink

        én ma délután óta egy plüss cthulhura vágyom, mert szerintem depressziós a plüssdisznóm.
        amelyiket akarod, hirtelen nem tudok választani, no meg azt se tudom, hogy milyen a plüssterápia.

        • January 20, 2018 at 20:42
          Permalink

          Olyan, hogy ha megírom, végképp elkönyvelitek, hogy ötéves vagyok.

          • January 20, 2018 at 20:43
            Permalink

            ne aggódj, rólam már rég elkönyvelték a többiek.

          • January 20, 2018 at 20:43
            Permalink

            Jó, de az igaz is.

          • January 20, 2018 at 20:44
            Permalink

            hé, a múltkor még leöregeztél, baszki. nem mindegy, mitől szarok be!

          • January 20, 2018 at 20:48
            Permalink

            Nem is igaz. Bluera mondtam, hogy vén hülye. De őrá is csak szeretetből.

          • January 20, 2018 at 20:49
            Permalink

            egyszer engem is levéneztél.
            ÉN NEM FELEJTEK

          • January 20, 2018 at 20:50
            Permalink

            jaj már bernard bácsi, ne húzza fel magát, mert feltetszik menni a vérnyomásának.

          • January 20, 2018 at 20:57
            Permalink

            TETSZIK A FASZNAK TETSZIK MOSMÁ NA
            megyek bevenni a tablettákat

          • January 20, 2018 at 20:50
            Permalink

            tudod mit, akkor legyen a plüss, mert kíváncsi vagyok.

          • January 20, 2018 at 20:51
            Permalink

            Oké, az jó, mert akkor be tudom mutatni a kutyámat, Roxyt, a katicámat, Trudit, és Róka urat.

          • January 20, 2018 at 20:58
            Permalink

            egy disznóm és egy kisvakondom van jelenleg. meg egy rosszéletű medvém, aki folyton részeg és szerintem kommunista.

          • January 20, 2018 at 20:58
            Permalink

            Az nem vau?….

          • January 20, 2018 at 20:59
            Permalink

            és még panaszkodik, hogy másnapos. elültetem az ebédlőből büntibe.

          • January 20, 2018 at 21:06
            Permalink

            minden oké a MÓKUSIG

          • January 20, 2018 at 21:07
            Permalink

            Pláne. Majd odafigyelek, hogy polkorrekt legyen a poszt.

      • January 20, 2018 at 20:37
        Permalink

        Hú bassz, fogalmam nincs miért, de fészen benne vagyok egy kötés, horgolás csoportba. Rengeteg csini sapka, sál meg pulcsi meg pamut gombolyag jön egész nap szembe velem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fogalmam nincs, hogyan kell sálat kötni meg horgolni de terápiás céllal maradok a csoport tagja.

        • January 20, 2018 at 20:39
          Permalink

          én egy used stuff for sale in Budapest csoport tagja vagyok, és gondoltam, hogy erről írok valami szellemeset, de rádöbbentem, hogy tényleg used stuff for sale vagyok in Budapest, úgyhogy most már mindegy is

        • January 20, 2018 at 20:47
          Permalink

          kb. 10 éve minden télen késztetésem támad, hogy megtanuljak kötni vagy horgolni. párszor már olyan izé tű is volt a kezemben. igazából azt sem tudom melyik micsoda.

          • January 20, 2018 at 20:50
            Permalink

            Ráadásul ezek teljesen random hímeznek is.

          • January 20, 2018 at 20:51
            Permalink

            az ilyenekben nem lehet bízni. bár hímezni pont tudok. (tudtam valaha, de mondjuk azt, hogy tudok)

          • January 20, 2018 at 21:03
            Permalink

            Nőstényezés is van?

          • January 20, 2018 at 20:50
            Permalink

            abortálóeszközök a fonal álcája alatt
            normális ember machetével horgol

          • January 20, 2018 at 20:51
            Permalink

            picit véres az a terítőcske a tévén, de legalább saját.

          • January 20, 2018 at 20:57
            Permalink

            de legalább el lehet helyezni rajta egy porcelán freddie krueger-nippet. mázasat.

          • January 20, 2018 at 20:58
            Permalink

            Szétvert fejű Glennt.

          • January 20, 2018 at 20:58
            Permalink

            miután pár ilyen “szépséget” eltörtem portörlés közben száműztem a giccses nippeket a bárszekrénybe. pásztorlányka libákkal. pásztorlányka barikkal. pásztorlányka darabokban, libafejekkel és pár szárnnyal meg lábbal.

      • January 20, 2018 at 20:53
        Permalink

        Upa legyen az a plüss! :))

    • January 20, 2018 at 20:33
      Permalink

      van az a rönkház építős műsor ott is faragnak elég jó dolgokat. próbáltam én is itthon,…fogpiszkáló.

      • January 20, 2018 at 20:35
        Permalink

        és a sok paraszt csak betolja a pofájába és eldobja, pedig mekkora meló egy házból fogpiszkálót csinálni

    • January 20, 2018 at 20:48
      Permalink

      viszont egy idő után már nem tudod kire sózni a roppant kreatív virágkarókat.

      • January 20, 2018 at 20:49
        Permalink

        Kerítés.

      • January 20, 2018 at 20:52
        Permalink

        valamely felmenőm (asszem) egy olyan tálcát faragott tölgyfalevéllel meg minden kutyafaszával, hogy ha feleannyira lennék penge, már beszarnék saját nagyszerűségemtől.

        • January 20, 2018 at 20:54
          Permalink

          Képet, vagy meg se happened.

          • January 20, 2018 at 20:56
            Permalink

            erről posztot is, ha kivallatom anyámat, hogy vajon ugyanaz-e az elkövető, aki a szarvasfaragványos cigarettásdobozt csinálta.

        • January 20, 2018 at 20:54
          Permalink

          igen, ezek piszok jók. van saját virágtartóm, tekergőző kígyóval meg más egyebek. valamikor szörnyen régen megpróbálkoztam nyilván egy macskafejjel én is homokkőből, de aztán elcsábított a medence meg a hintázás.

    • January 20, 2018 at 20:52
      Permalink

      Howard W. Campbell Jr. ráb@szott a rekreációs fafaragási felbuzdulásával, ezért légy óvatos ezzel….

    • January 20, 2018 at 20:57
      Permalink

      Faragni egyszerű, de mit kezdesz a végén azzal az egy szál fogpiszkálóval?

      • January 20, 2018 at 20:58
        Permalink

        Tesz bele intarziát.

        • January 20, 2018 at 21:00
          Permalink

          az nem az a betegség, amitől azt hiszed, hogy egy kacsa figyel?
          sosem tennék ilyet egy fogpiszkálóval.

          • January 20, 2018 at 21:02
            Permalink

            az a mizéria. és a kacsa a kád, mosdókagyló mögül figyel és nem tudod, mikor fog csípni.

          • January 20, 2018 at 21:07
            Permalink

            Két gumikacsám is van a kád szélén, szülinapomra kaptam.
            Azóta nem ért több kacsatámadás élő kacsáktól.

          • January 20, 2018 at 21:08
            Permalink

            ez picit olyan, mint egy madárijesztő.

          • January 20, 2018 at 21:09
            Permalink

            Előtte sem ért persze, de jobb biztosra menni.

          • January 20, 2018 at 21:09
            Permalink

            felvágós. biztos nem ízlesz a kacsáknak.

          • January 20, 2018 at 21:22
            Permalink

            Hát mondjuk felvágva még épp télleg nem voltam.
            Azt mondod úgy ízlenék?
            Ez elég komorzolis már így elsőre is.

            Jártam kint a Llano Estacadon, a porban pár csenevész tojást találtam az Ezeréves Nagy Odvas Fa alatt egy széltépázta fészekben. Jött a fagyos este – a Llano már csak ilyen, ráterítettem a nyeregpokrócot, meg ne fagyjanak, hátha értük jön az anyjuk. Hetednap se jött, mégis milyen anya az ilyen.
            A kisdedek kezdék apró csőreikkel kopogtatni a tojás héját, kis szemeikkel nézegettek ki és ahogy kibújtak egyre csak csacsogtak bájosan.
            Mit egyenek? Merült fel a kérdés. Elkaptam egy anyasakált, a csizmakapcámmal felitatott tejét töltögettem a csőrükbe, nem szerették. A kapcát elcsipegették és az ujjaimat. Ekkor jutott eszembe, hogy ha a legdúsabb izomszövetemből, a combomból kapnának, talán ők is kicombosodnának. Onnantól követtek amerre mentem, egy nagy vidám családként fejtük a sakálokat, üregi nyulakat, ittam a tejüket, ették a combomat. Amikor már nem tudtam járni, hozták nekem a tejelő sakált. Elfogyott a combom, felnyitottak és elkezdték a hasüregem tartalmát csipegetni. Mikor az is elfogyott, csupasz nyakukkal az arcomhoz bújtak, aztán útjukra engedtem őket.
            Idővel felnőnek és kirepülnek a gyerekek.

          • January 20, 2018 at 21:02
            Permalink

            Nem, annak a betegségnek a neve mizéria.

          • January 20, 2018 at 21:03
            Permalink

            nem, az a német külügyminiszter, differenciás vagy már megint

          • January 20, 2018 at 21:04
            Permalink

            Nem, az a Hans Regenkurt.

    • January 20, 2018 at 23:13
      Permalink

      Pedig neked abszolút összeáll, mert szinezés közben tudod a késeiddel hegyezni a ceruzát, ami meg már faragás.

  • January 20, 2018 at 20:29
    Permalink

    Tetszik.

    • January 20, 2018 at 20:31
      Permalink

      Köszi. 🌹

    • January 20, 2018 at 20:39
      Permalink

      Nekem is. Remélem lesz még cikke attól függetlenül, hogy megszegte az omertát 😉

      • January 20, 2018 at 20:40
        Permalink

        az az, amikor tökönrúgod kóbor jánost?

        • January 20, 2018 at 20:49
          Permalink

          őt ( John Wander-t ) egy kóbor üveg találta fejen egy koncerten anno.

      • January 20, 2018 at 20:44
        Permalink

        Volt neki ilyen? nem vágom. vagy még jobb, ha nem is tudom…

  • January 20, 2018 at 20:41
    Permalink

    nekem van 🙂

    • January 20, 2018 at 20:42
      Permalink

      • January 20, 2018 at 20:42
        Permalink

        Ezt itt még szerintem senki nem hallotta.

        • January 20, 2018 at 20:43
          Permalink

          De, Chiara előadásában.

          • January 20, 2018 at 20:50
            Permalink

            Egész kivételes alkalmakkor – amikor már gurulva kacagtunk – kommentben pedig megint kicsit másképp, eredetiben. 🙂

        • January 20, 2018 at 20:43
          Permalink

          ugye? missziónk az ismeretterjesztés.

        • January 20, 2018 at 21:11
          Permalink

          😀

    • January 20, 2018 at 20:42
      Permalink

      Úgy tudsz színezni, ahogy én főzni.

    • January 20, 2018 at 20:43
      Permalink

      Mindenesetre nagyon jampi vagy 🙂

  • January 20, 2018 at 20:42
    Permalink

    A fogyi klubban én is ilyen terápiákban vettem részt.

    • January 20, 2018 at 20:42
      Permalink

      Jó, de mennyit fogytál?

      • January 20, 2018 at 20:43
        Permalink

        Sportos pocak.

        • January 20, 2018 at 20:44
          Permalink

          Csúnya is vagy.

          • January 20, 2018 at 20:44
            Permalink

            Az is 1 skill.

          • January 20, 2018 at 21:33
            Permalink

            Ezt az elmebeteget érdemes lenne bannolni, csak szólok.

          • January 20, 2018 at 22:10
            Permalink

            annyi van… nekem magas az ingerküszöböm.

          • January 21, 2018 at 08:18
            Permalink

            Nálam már megvolt.

      • January 20, 2018 at 20:44
        Permalink

        a ceruza ugyanúgy ehető, mint a zsírkréta, csak több benne a rost, úgyhogy egészségesebb.

  • January 20, 2018 at 20:47
    Permalink

    jópofa. terápiás céllal csinálok egy fröccsöt és nem nézek a mosatlanra.

  • January 20, 2018 at 20:48
    Permalink

    Szerintem én most sem tudnék a vonalakon belül maradni. Túl izgága vagyok. Ha stresszelek vagy valamin felrántom magam, akkor időnként földhöz vágok ezt-azt, kicsit toporzékolok és csúnyán beszélek közben. Működik ez is.

    • January 20, 2018 at 21:01
      Permalink

      Én echte. Lenyűgöz ugyan mások higgadtsága és önuralma de képtelem vagyok követni azt az úzust.

  • January 20, 2018 at 20:58
    Permalink

    én ilyenkor futok. ez azért is jó, mert egyre távolabb kerülök az idegesség okozójától.

    • January 20, 2018 at 21:02
      Permalink

      én múltkor majdnem vettem egy boxzsákot, még mindig nem tettem le egészen a tervről.

      • January 20, 2018 at 21:02
        Permalink

        Kesztyűd már van?

        • January 20, 2018 at 21:04
          Permalink

          Gyengéknek való. Puszta kézzel férfias.

          • January 20, 2018 at 21:05
            Permalink

            Persze, aztán boxkesztyű után gipszkesztyű,

          • January 20, 2018 at 21:17
            Permalink

            Tényleg.

        • January 20, 2018 at 21:05
          Permalink

          nincs. még csak puszta kézzel verhetek szét dolgokat a lakásban, ez egy következő lépcsőfok lenne, ha valami ártatlan, erre való tárgyat önmagam védelmével együtt üthetnék

          • January 20, 2018 at 21:07
            Permalink

            Lásd, a múltkori poharas edzést..

          • January 20, 2018 at 22:08
            Permalink

            abból viszont tényleg úgy néz ki, hogy szeretek verekedni, csak nem tudok

          • January 20, 2018 at 21:08
            Permalink

            díszpárna, sok. remekül lehet ütni is, falhoz is vágni. nyomott nem hagy és mindenki azt hiszi milyen nagyon figyelsz a lakásra, hogy szép legyen.

        • January 20, 2018 at 21:06
          Permalink

          árnyékboxol. csak csipkekesztyűje van.

          • January 20, 2018 at 21:06
            Permalink

            kurva kemények ám ezek az árnyékok

      • January 20, 2018 at 21:05
        Permalink

        Ne már…. Most beszéltem meg a házmesterrel, hogy ha veszek egy boxzsákot, fellógatja-e nekem a pincében.

        • January 20, 2018 at 21:05
          Permalink

          ha veszek egy boxzsákot, nem lógatom fel magam a pincében

          • January 20, 2018 at 21:06
            Permalink

            Pedig akkor spórolnék a zsákon, és élettelen testedet püfölném.

          • January 20, 2018 at 21:07
            Permalink

            nincs pincém. :(((

          • January 20, 2018 at 21:09
            Permalink

            Kölcsönadjam a magamét?….

            Bár az nem lesz jó, társasházi pince, és a többiek esetleg kicsit meglepődnek, hogy valaki napszámban ott lóg…

          • January 20, 2018 at 21:10
            Permalink

            fel kell nekik ajánlani, hogy ők is üthetik.

          • January 20, 2018 at 21:11
            Permalink

            Az mar le van beszélve, de csak a sima boxzsák esetére. Majd a következő lakógyűlésen megbeszéljük, mennyire állnak rugalmasan a dologhoz.

          • January 20, 2018 at 21:59
            Permalink

            legyen.

      • January 20, 2018 at 21:08
        Permalink

        ha nagyot veszel, vegyél hozzá állványt is, mert kurva nehéz rögzíteni.

        • January 20, 2018 at 22:08
          Permalink

          plafonra kéne, az meg lehet ,hogy leszakad

          • January 20, 2018 at 22:10
            Permalink

            Egy kurvára fogadjunk te se próbálnád.
            Fürge mind és elszalad.

      • January 20, 2018 at 23:10
        Permalink

        Ahogy valaki rámutatott, a boxzsák nem csupán ütlegelésre, de ölelésre is kitűnően alkalmas, ami könnyen lehet, hogy méginkább alkalmas az ember megnyugtatására.

  • January 20, 2018 at 21:58
    Permalink

    fotosopban pikkpakk kifestem…

  • January 20, 2018 at 22:24
    Permalink

    Nálunk még a fa alatt is volt egy felnőtt színező.Természetesen ceruzákkal. 🙂

    • January 20, 2018 at 22:35
      Permalink

      Imádom.

    • January 20, 2018 at 22:38
      Permalink

      Ok 😀

  • January 20, 2018 at 23:15
    Permalink

    Olyan nagyszerű(??) játékot(??) leltem a sztímen, hogy nem is tudom, inkább csak így késő este kommentelem ide a trélerét. Ki gondolta volna ezt akár csak tíz évvel ezelőtt? Ezért nagyszerű dolog a tudomány.

Comments are closed.

%d bloggers like this: