Hétvégi dőzs

Ha hétvége, akkor grill. Már kezdeném unni, de ha ez előfordulna, legfeljebb váltanék valami érdekesebb húsra.

A mostani menühöz a hús nem adott hozzá sokat: szokásos tarja úgy, ahogy a karajt is készítettük évtizedeken keresztül, csak most nyilván raktam hozzá kakukkfüvet. Olajos-paprikás-kakukkfüves-borókás pácban, néhány babérlevél társaságában elpihenget a hűtőben akár két napig is, az mondjuk nem baj, ha nem jéghidegen csapjuk fel a grillre. Az olajos pác miatt itt számíthatunk némi tűzijátékra is, ahogy a lefolyó olaj lángra kap, ez megesik, beszarni nem kell tőle, egyszer sikerült valami hülye alu grilltálcából egy nagyobb adag kolbászzsírt a grillen át a betonra juttatnom, na, azon lehetett volna akár szalonnát is sütni, úgy égett. Sebaj, most már el is múlt a nyoma. Ugyanitt mestertippek: a forró rostélyt érdemes szögre akasztani, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy a kutya nem nyalná le, de tartsuk észben, hogy van mit lenyalni, úgyhogy kerüljük, hogy eközben tűzforró, paprikás zsírral csöpögtessük össze magunkat. Én szóltam.

A hús előtt most főtt kukorica került a grillre, lilahagyma és paradicsom, a kukoricát nem feltétlen kell megfőzni előtte, mehet nyersen is a rácsra, múltkor héjában is elvolt szépen, így elég csak egy kicsit megpörgetni, hogy kapjon némi színt és füstös ízt, itt is kötelező a só, elszántaknak a vaj is.

Most jön a menü izgalmasabb része: a köret. Ezt a coleslawt most nem én készítettem, sajnos jobb is lett, mint amilyet én szoktam, de azért elmesélem, hogy ha én készítettem volna, hogy készítettem volna. Valamikor azt olvastam, hogy az igazi KFCs coleslaw hatalmas titka a tárkonyecet, és mivel nagyon szeretem a tárkonyecetet, sőt, ha van friss a kertben, ősszel mindig készítek is, ezt elhittem. Az ecet mellett érdemes ecetes tárkonyt is készíteni, ehhez egy csepp cukor kell, esetleg egy kevés víz, abban kell eltenni a hűtőben a felaprított leveleket befőttesüvegben, két év után is jó lesz, minden tejfölös levesnek, zöldbabnak, ilyesminek jól áll, de a káposztával is haverok. Egyébként nem ördöngösség: a vékonyra aprított káposztát lesózom, innentől útjaink elváltak, mert nem tudom, ez most hogy készült, utána jön a tárkonyecet, a bors, némi reszelt répa, egy kevés majonéz és ennél valamivel kevesebb torma. Mivel csípőset ritkán sikerül lőni, ezzel érzéssel kell bánni, mert simán előfordulhat, hogy az orrodat is tisztíccsa, pláne, ha érzékeny vagy a dologra.

Menjünk az óramutató járásával ellentétes irányba: irány a saláta, ez paradicsom, paprika és uborka rengeteg petrezselyemmel, a biztonság kedvéért kapros joghurttal a tetején. Bepisil a tányérba, de finom, nyári dolog.

És most a végén ugorgyunk: jön az, amiből még irtózatos mennyiséget kéne készíteni valamilyen formában, hiszen valamelyik számában a séf és pincér magazin is elővette, és itthon méltatlanul kevesen ismerik, pedig van: a som. Ez most itt somchutney, szintén nem én készítettem, de ugyanúgy készül, mint egy lekvár, kivéve persze a hagymarészét: egy kis hagymán meg kell futtatni a lepasszírozott, kis gyömbérrel és mentával fűszerezett sombogyókat, a húshoz kiváló mártás készül belőlük. Kicsit savanyú, úgyhogy lehet játszani a cukorral is, de ez a földöntúli szín és a savanykás íz nekem együtt már épp eléggé bejön. Egyvalami hiányzik belőle: a kakukkfű. Na, majd legközelebb.

A krumpit szokás szerint letagadom.