Gránátalma #2
Egyszer csak megnyílt a föld és egy láthatatlan kéz ragadta magával
Perszephonét.
Nem más, mint Kharón, az Alvilág Ura, a Sztüx hajósa ragadta magával. Feleségnek. A Hádészbe.
Perszephoné édesanyja, Déméter felelt a Földért, a növényekért, a termékenységért, bánatában nem törődött többé a feladataival, örök tél köszöntött az emberekre. A fák elhullatták a leveleiket, nem lett többé termés a földeken.
Zeusz jó fej volt, rászólt mindenkire, hogy na ezt azért nem kéne, Perszephonét haza kell engedni.
Az Alvilág Ura kieszelt egy cselt: ami a föld alatt terem, az a föld alatt maradhat Zeusz akarata ellenére is.
Perszephonét megkínálta csinos vörös magvakkal. Ki nem találnátok: gránátalma magokkal.
Perszephoné onnantól saját akaratából az év három hónapját töltötte földalattiként, a többit édesanyjával.
Az a három hónap a tél, amikor semmi nem terem az embereknek.
The winter is coming.
(Kharón a Plutó egyik holdja is – ráadásul már csak két nap és hétfő)
