Legnagyobb turisztikai átverések #6 – Gerlitzen, Karintia

Mély sebeket szakított fel, még iszok rá párat, de azért köszi:)

bernard megkért, hogy csináljunk egy vendégszerzős usert, mert amúgy sokan írnának szívesen, csak vagy félénkek vagy azt gondolják, hogy talán nem is érdekes.
Ilyenkor ha bejön bárki mélben, simán leírom, hogy nézd már meg a posztjainkat… szerinted? 😀
Na kábé így.
Szóval csak nyugodtan küldd át.

vendégszerzős user a holdkompra vagy a veldeni fillérbaszóknak?

Igen.

ja, csatlakozom bluehoz, küldd el nyugodtan.

ezt még olvasni is rossz… sosem volt belőle baleset?
emlékszem a műjégen mindig a Hamvas arcú kisgyerek ment Kovács Katitól 🙂

Nem volt.
Kisváros, helyi kiváltságosokkal.
Ráadásul tényleg tudtunk is korizni.
Ki-kimegyek néha a ligeti műjégre, azt is szeretem, de teljesen más.
A pesti jég nagyon puha, seperc alatt felszántják.
Nálunk elég jó, kemény volt a jég, a kettős élezésű korival 2 méter magas jégfalat fékeztem. 🙂
De ez már rég volt, tanítgattam így lányokat kézenfogva, nevetgélve korizni, seggreesős forraltborozós módban, jól is van ez már így. 🙂

mi is inkább lementünk a srácokkal Jászberénybe, ott jobb volt a jég 🙂
nosztalgia :))

Á, egyébként jó a liget is, amikor nem olvad.
Tényleg szerencsés vagyok, mert megtanultam korival előre-hátra, jobbra-balra jönni-menni, “koszorúzni”, szóval így csalogatod fel a jégre a botladozókat hátrafele mész, figyeled a forgalmat váll felett pillantgatva és fogod a kezüket, aztán amikor látod, hogy egyensúlyvesztés van, elkapod (de tényleg így tét nélkül), akkor nagy nevetés.
Néha meg seggreesés, de az benne van.
🙂

én béna vagyok. nem estem sokat :)))

Vagyok annyira szemérmes, hogy nem szeretek lányokat ázott nadrágban látni, ezért adtam kölcsön sínadrágot első korizáshoz. 🙂

te egy úr vagy 😀

:)) dejó
ez a tó pici volt,nem úsztak benne, de a Velencei tóra jártunk le

most szemben lakom azzal a tóval és újraélem azt amit elfeledni véltem.
amikor kimegyek dohányozni a teraszra akkor elképesztő örvény nyílik meg bennem
melynek peremén úgy kell egyensúlyoznom mint az a bizonyos lélekvesztő a Maelström poklában. bejövök ide és leírom.
Hm. “A sorsnak van némi humora.”

jó, hogy leírod. szeretek ilyeneket olvasni.
fájdalmas, vagy szép emlék?

ha el akarnám távoztatni az emlék/valóság kontrasztja által élő feszültséget és fájdalmat az profán módon, akkor Ford Fairlane-t kell(ene) idéznem miszerint: “Zuzuval ( emlék/valóság ) olyan volt beszélgetni, mint sajtreszelővel rejszolni. “Enyhén szórakoztató…de leginkább fájdalmas.”
Ahhoz tudnám hasonlítani igazán, mint amit a zsoldos érezhetett H.P. Lovecraft “Erix falai közt.” írásában. Az alapvető differencia csak az, hogy én nem vagyok zsoldos és nem kell a másé..plusz ez nem a vénuszon (lucifer) történik.

és minden nap?

önmaga elől nincs hova futnia a léleknek, akkor sem ha testet kormányoz aminek pedig lába is van, neve is van.

jó, ez igaz