Reggeli?
A reggeli a leginkább megosztó étkezés – van olyan fajtája, amire rá se tudnék nézni, de akad olyan is, amire csak simán nincs időm.
A reggeliről eszembe jut egy testvérpár, akikkel együtt nyaraltam, az egyikük reggeli közben megjegyezte, hogy „anyám mindig azt mondta, hogy reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár és vacsorázz úgy, mint egy koldus”, mire a testvére ránézett, és tömören annyit mondott erre, hogy „akkor nem ugyanaz volt az anyánk”. Mindegy: a reggeli vagy a nap legfontosabb étkezése, vagy a leginkább túlhypeolt valami, mindenesetre elég sokféle variáció született rá.
Az alapvető feszültség adódhat az angol vagy a francia reggeliből is, de valahogy korán reggel nem vágyom sem a babfőzelékre, sem a croissant-ra, de nem szabad csüggedni, annyi minden van még, hogy biztos akad valami, ami fogunkra való.
A francia parasztok ráadásul káposztalevest meg ilyesmit esznek reggelire. Hát nem tudom, valahogy inkább passzolnék.
Dél-Kínában természetesen rizst reggeliznek, levesben. Ehhez képest az iráni menü egész vonzónak tűnik: lepény, feta sajt, magvak és zöldség, ennél már csak a török tetszik jobban, ez nagyjából ugyanez, csak többféle zöldséggel és gyümölcsökkel, valamint olajbogyóval megfejelve (ha nincs megcukrozva, az erős, sötét török tea szintén nagyon finom; ha szert teszek török kávéra, majd főzök olyat is, megfelelő edényem már van hozzá). Szimpatikus megfejtés még az indiai szamosza is, ez egy fűszeres, sűrű zöldségcurryfélével töltött batyu, eszembe nem jutna reggelire enni, de finom, és logikusnak tűnik – olyan, mint egy péksütemény, még út közben is betömheted a pofádba. A legkeményebbnek az angol mellett a pakisztáni reggeli tűnik: curry, halva, édes tea, teljesen biztos, hogy utána nem lennék képes megmozdulni.
Ezek az elméleti reggelik, ugyanoda tartoznak, mint a kaviár és pezsgő, kolbász és sör vagy a lágy tojás, amire gyakran gondolok, és évente talán egyszer jutok hozzá, mert lusta vagyok megcsinálni, vagy rohanok.
A valódi reggeli ezzel szemben egy presszókávé vagy ristretto, állva, és egy cigaretta. Valahol a lelkem mélyén valószínűleg olasz vagyok, ha nem otthon innám, és hordanék öltönyt, valamint használnék csészealjat, ezt egy öltönyben, napszemüvegben tenném meg a pult mellett, lecsapva a kávéscsészét a pultra, sietősen kifizetve a fogyasztást, hangosan ciao-kat üvöltve jobbra-balra, ahogy igyekszem valahova gesztikulálni vagy közveszélyt okozni az utakon.
Ti reggeliztek?



27 comments