Oreo!
Pár hónapja döntöttem úgy, hogy ideje kipróbálni egy középkategóriás telefont, lehetőleg olyan Androiddal, amin a létező legkevesebb módosítást végezte a gyártó. A választásom az Android One project egyetlen képviselőjére esett, nevezetesen a Xiaomi Mi A1 készülékre. Az eltelt időszak tapasztalatait érdemes összefoglalni, legalábbis úgy gondolom. Immáron nem csak egy pár napos használat van a hátam mögött, lássuk hát, hogy változott-e a véleményem a készülékről.
Összességében elmondható, hogy ezt a telefonomat nyúzom a leginkább. Először nem is esett le, hogy miért van a fokozott igénybevétel. Jobban beleogndolva arra jutottam, hogy a kényelmi faktora magasabb a cuccnak, mint eddig bármi másnak, ami a kezem közé került. Mire gondolok? A felület borzasztó egyszerű, kézre esik minden. A hardver kellőképpen erős ahhoz, hogy ne kelljen azzal foglalkozni, hogy hány alkalmazás fut a háttérben. A SoC bőven kiszolgálja a számítási igényeket, a memória pedig megfelelő méretű.
Egy átlagos nap végén szoktam megnézni, hogy mit használtam, és mennyi erőforrás kellett ehhez. Végigböngészve a háttérbe helyezett appokat a lista meglepően hosszú. Navigáció, böngésző sok megnyitott oldallal, mail kliens(ek), chat kliens(ek), facebook, kamera, naptár, youtube, zenelejátszó, néha egy-egy játék, plusz még a céges cuccok. Ja, és néha még telefonálok is vele. Ez a napi minimum, a memóriahasználatot pedig még sosem láttam 3 GB fölé kúszni. Szóval van még 1 GB tartalék, szinte mindig. Feltételezem, hogy főleg ennek köszönhetően nem találkoztam még akadással, a szoftver reszponzív maradt. Nem meglepő, hogy szívesen nyúlok hozzá, és nem pedig undorral.
Ami nagyon kellemes meglepetés volt, hogy hiába elég vékony a készülék, nem az akkumulátoron spóroltak. A fenti igénybevétellel még sosem sikerült 35% alá vinni a nap végére. Reggel hat körül indul neki a rendszer teljesen feltöltve, és jellemzően este tíz után kap megint utánpótlást. Ha nem piszkálja egész nap a felhasználó, akkor egyáltalán nem szükséges a napi rendszerességgel történő töltés.
Azért van negatívum is, természetesen. A telefon háza egy darabból álló fém burkolat, ami tényleg szép. De kurvára csúszik, az egy kézzel való használat kb borítékolja, hogy előbb-utóbb pofáraesés lesz a vége. Szóval vennem kellett egy vékony szilikon tokot, ami már kellő tapadást biztosít. Nagy kár érte, mert tényleg kellemes látvány csupaszon a cucc. A másik amiért ölni tudtam volna első körben, az a Google kereső sáv a főképernyőn. NEM lehet eltávolítani, ez gyárilag ilyen. Van rá amúgy módszer, ha egy új launchert telepít a felhasználó, akkor már át lehet szabni. De pont ezt szeretném elkerülni, nem akarok mindenféle extra szart feltelepíteni. Szóval marad az együttélés, amúgy kezdem megszokni. Előfordul, hogy használom is, az asszisztenssel kiegészítve néha már egész tűrhető. De azért na.
Az egyik nagy reményem az volt eredetileg, hogy a gyártó ígérete szerint a Google frissítések jönnek majd rendesen. Ezt sok gyártó konkrétan leszarja, ezzel is az új készülék vásárlására ösztönözve a felhasználókat. Kell a frissebb rendszer? Vedd meg az új telónkat, a “régi” már nem kapja meg az újabb Androidot! Rosszabb esetben még a biztonsági frissítéseket sem. És a user hiába áll ott, hogy hát kapjátok be, alig másfél éve vettem sokpénzért a telefonomat, mi az anyámért dobjam kukába? Az anyagi vonzatain kívül ennek a módszernek van egy nagyon komoly hátulütője.
Nevezetesen a fragmentálódás. Tessék, itt egy felmérés a tavalyi évről:
Ne legyenek kétségeink, sok gyártó már a Marshmallow vonalat is telibeszarja a frissítések szempontjából. Rengeteg potenciális időzített bomba szaladgál a neten, kiváló táptalajt biztosítva mindeféle féregnek ahhoz, hogy egy rést kihasználva pillanatok alatt bejusson az adott rendszerre.
Éppen ezért is örültem annak, amikor havi minimum egy biztonsági csomag érkezett az A1-re. Jó volt látni, hogy nincs elhanyagolva a kérdés, de azért egy picike kis tüske maradt bennem. A gyártó azt ígérte, hogy még 2017-ben kiadja az Oreo kódnévre hallgató Android 8-at is. Január elsején eszembe jutott, rákerestem a frissítésre, és semmi. Hmm. Az ígéret szép szó, de most lehet, hogy koppantam?
Nos, nem. Ma reggel közölte a droid, hogy van valami, ami érdekelhet. Frissítsen? Há’ hogyapicsába ne! Amíg szürcsöltem a kávémat, addig szépen feltelepült az Oreo. Ideje nyüstölni kicsit, hogy kiderüljön mennyire veszem hasznát a beharangozott újdonságoknak, és hogy mennyi igaz a még tovább finomított teljesítményből.
Stay tuned…
