Mire jó egy krumpli?
Köret, főétel, hangszer.
Azt nyilván mindannyian tudjátok, hogy a krumpli Amerikából érkezett Európába, sokáig pedig nem is tartották ehetőnek, mivel a növény föld feletti része mérgező, a gumókat meg egye meg a fene. Nagyjából tízezer éve termesztik, alapélelmiszernek számított Dél-Amerikában, Európában először – az eperhez hasonlóan – csak a botanikuskertek érdekességének számított. Persze előbb-utóbb a hülye európaiak is rájöttek, hogy ez a valami – amit az ördög almájának neveztek – tulajdonképpen ehető, és nem is rossz, az 1750-es években pedig már népélelmezési célokból kifejezetten szorgalmazták, hogy a parlagon fekvő területeket inkább krumplival ültessék be, ne pedig valami más terménnyel, merthogy ez tápláló is, jól is terem, meg vodkát is lehet belőle főzni. A krumpli aztán az 1770-es években vált különösen vonzóvá, mert több területen vagy ráfanyalodtál a burgonyára, vagy éhen haltál, ez pedig hajlamos legyőzni az emberben a kezdeti viszolygást. Utána a krumpli diadalmenete töretlen maradt (erről az írek tudnának mesélni…), de senki nem tudta, hogy ezeknek a gumóknak missziójuk van. Nem, nem a hasselback-burgonya, nem is a rakott krumpli, amit egyesek gyors ételnek tartanak, pedig annyit kell vele vacakolni, hogy az ember úgy félúton már meg is unja.
A krumpli sorsa Finnországban teljesedik be, ahol egy Pupsi nevű fickó okarinát farag belőle, hogy eljátssza rajta Darude-tól a Sandstormot.
