Kronópara II.

Cuccok 7750, chronograph, hogyan ne vegyünk órát, kronográf, óra, SW500, sznob vasárnap vau 2018.03.18 1 Comments

Életem továbbra is romokban.

A múltkor kiveséztük a Hogyan ne vegyünk sorozat vaus különkiadásában sznob vasárnap alkalmából, hogy csak egy idióta vesz kronográfot, mert hogy picsamód drága a fenntartása. Az egyetlen értelmes választás, ha valaki vesz egy jó kvarcórát a Certinától, Casiotól, Seikotól, Citizentől, esetleg a közönségkedvenc Bulova Lunar Pilot 262 khz-es überkvarcára megy rá, aminél nincs jobb a világegyetemben és azon kívül sem. A Seiko Solar ráadásul akkora menőség, hogy nagyobb sincs: az órád vámpírkodik a napon és tölti a kis belső akksiját, örök élet plusz pár év. A Casio Edifice például kibaszottul menőn néz ki és még tetejébe jó is.

Ha automatikus kronográfot akarsz, többé-kevésbé két opciód van: vagy az ősöreg Valjoux-koncepció (azaz ETA 7750 vagy a Sellita 500-as szerkezet), ami a svejci órákban van és valami megkúrt módon drága, vagy keresel egy kézzel tekerős Venus 175 szerkezetes klónt. Ez utóbbiból nagyon kevés van és csak a kínaiak gyártják megvett Venus gépekkel, ami őszintén szólva elég király dolog.

A sznob perspektívából nézve viszont baromi lehangoló, hogy leharcolt, hetven éves svájci vasak sírják ki magukból a szerkezeteket valahol egy szmogos külvárosban, Kínában.

Hasonlóan lehangoló egyik oldalról, vagy nosztalgikus a másik oldalról, hogy a svejciak a szovjeteknek is adtak el gépeket, ebből keletkezett a Poljot 3133, ami a Valjoux 7734 szerkezet újragyártva. Az aggályaim vele hasonlóak, annak ellenére, hogy a ráépített Strela az egyik legkirályabbul kinéző kronográf és az űrkutatásban hasonló szerepet töltött be, mint a korábban megénekelt Speedmaster.

A kínaiak klónja is megér egy misét: a Sea Gull ST19 szerkezete szintén viszi tovább a Valjoux-örökséget, amivel egyébként a meglehetősen csinos Seagull 1963 készül. Kár, hogy nincs igazán más szép kínai óra, mindegyik óhatatlanul bazári és giccses. Egyik sem egy Krohnen & Söhne, na.

Az ST19 egyébként nagyon szép, és rettentően nehéz ezt úgy leírni, hogy ne lásson bele a nyájas olvasó bármilyen huncutságot: a szerkezetet dícsérik a fórumokon és csak a kaotikus minőségbiztosítás, illetve a tény, hogy még a kínai cuccokat is hamisítják a probléma azzal kapcsolatban, hogy milyen automata kínai kronót lehet megvenni.

És automatából az utolsó és az egyik legjobb: a Lemania 1873. Ez a szerkezet a lelke a szerelmemnek, a First Omega In Space Speedmasternek, de “olcsóbban” is megvehető a Tag Heuer Carreraban tokozva, mindössze 2800 dollárért. Tényleg kíváncsi lennék, hogy ki választja a Tag Heuert.

Mondjuk az is kurvaélet, hogy nem mostanában fogok kiadni egymilliót egy órára.

Van egy-két különleges automata chrono szerkezet, ami említést érdemel, de vagy már nem gyártják, vagy eszméletlenül drágák. Ilyen a Lemania 5100, ami feltehetőleg a legrondább óraszerkezet, amit valaha készítettek, vagy a Rolex 4130, ami olyan drága, hogy az valami értelmezhetetlen, de mivel csak ők használják, ezért személyszerint nem tudnék olyan tokozást elképzelni köré, amitől ne hánynám el magam, a 9300-as Omega kaliber, ami minden Speedmastert hajt és az előbbivel van versenyben.

Aztán van még a minden elismerést megérdemlő 9R86, a Grand Seiko lelke. Tudjátok mennyi a legolcsóbb? Hétszázezer, használtan.

A legszexibb megoldások egyike a Hamilton H21 szerkezet, ami egy gyönyörű átdolgozása a 7750-esnek, de tulajdonképpen a vége mindegyiknek ugyanaz, hogy három lehetőségem maradt, ha automata kronográfot akarok:

Veszek egy kínait
Veszek egy szovjetet
Veszek egy 7750-est, vagy Sellita SW500-ast

Ez akárhogy nézzük, körülbelül 500 dollárnál áll meg. Maximum 1000 dollár, de annyit nem akarok óráért kiadni. és itt jön a csavar.

Az első szerviz elvisz vagy ötvenezer forintot, mert ezeket a szarokat ötévente szét kell szedni és beolajozva újra össze kell rakni.

Szóval épeszű ember nem vásárol automata kronográfot ötszáz dollárért, mert ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy van egy eldobható órája, amit tízévente lecserél. Legalábbis árban.

Arról nem is beszélve, hogy a krográf funkciónak csupán esztétikai értéke van, azt meg a kvarc gondozásmentesen tudja. Ami azt illeti, sokkal, de sokkal gizdább kvarcok vannak, mint a belépő automaták, csak hogy fenti Casio mellett a Seiko bőrszíjas kvarcát említsem.

Gyönyörű jószág, kibír mindent, tökéletesen passzol a 42mm-es kronográfok sorába, vízálló és úgy általában nagyon szép. Mindent tud, amit a nagyok és onnantól érződik, hogy nem egy presztizsóra, ha valaki ráhajol a csuklódra és elkezdi nézegetni. Egyébként mindent tud.

De persze ha valaki akar egy kis imázst is mellé és szeretné, ha beszélgetést lehetne indítani az órájáról, de még mindig nem akar rámenni a Bulova Lunar Pilotra, akkor választhatja a Times Horweent is, amiről szaglik a természet. Biztos lehetsz benne, hogy nem bőgöd el magad, amikor a túrabot először nekibaszódik a tokjának és az a szíj egyszerűen kiált azért, hogy beleizzadj egy párszor egy késő tavaszi napon, amikor az első meleg szél végigsöpör a Nagy-Kevély oldalán.