Szart csakis olcsón – High-end fotós cuccot gombokért

Picit el szokott ragadni a hév, ha ajánlásokról van szó, de most finom leszek és gyengéd.

Zoom-alapú kitben gondolkodva mutattam két brutális szettet, darabonként kétmillióért, amik még ráadásul nem is a legdrágább cuccok, ha az ember fotózásra adja a fejét. Csak közel a legjobbak. A fotós zoom-szentháromság a 16-35mm, a 24-70mm és a 70-200mm zoomokból áll: ez adja a fényképezőgépgyártók betevő kenyerét is. Ha követtétek a “megfeleltetési fétises” ismertetőimet, mostanra tudjátok, hogy így néz ki a szentháromság különböző rendszereken:

A második oszlopban a fotósok nedves álma található: ami a legközelebb került a fenti objektívekhez, az a Sigma 18-35mm f/1.8 és a Sigma 50-100mm f/1.8. Jól látható, hogy ezek átfogásban jóval elmaradnak az elméleti high-end maximumától, ráadásul az olcsótól is valami kibaszottul messze vannak. Az egyedüli esélyünk, hogy high-end fényképezés tetejéhez közeli szintet próbálunk hozni. Ehhez mindössze a negyedik oszlopnak megfelelő objektíveket kell olcsón megtalálnunk.

Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy még így sem olcsó, de a cél az, hogy optikai képességeiben hasonló szettet hozzunk össze, mint mondjuk a régi idők profi szettjei.

Alapnak a Canont választottam. Egyrészt ennek van a legnagyobb piaca, rögtön utána lohol a Nikon, aztán meg a Pentax és végül a Sony A-mount. Ez utóbbi nem összekeverendő az éppen virágzó Sony E-mounttal, az A-mount a korábban megénekelt Minoltámnak megfelelő, régebbi bajonett, ami szépen lassan kihal.

Hogy miért a Canont? Mert abból nagyon sok van. Pentaxból és Sonyból kicsi a piac, lassan pörög, ezért ritkábban ugyan, de sokkal jobb dealek jönnek ki. Viszont állandó készenlétet jelent és folyamatos ebay túrást. A két nagynál, a Canonnál és a Nikonnál meg nagy a pörgés és az árak is olcsók.

Kezdjük a legegyszerűbbel, a vázzal!

Canon 550D. 18 magabiztos megapixel, negyvenezerért tudunk venni egyet és SD kártyát eszik. Nem is nagyon akarok ennek az igazolásával sokkal többet tölteni: vehetnénk mindenféle fancy vázat több felbontással, de egyrészt nem lesz rá szükség, másrészt az újabbak sem tudnak sokkal többet. Ha nagyon ránkborul a nemzeti bank, akkor úgysem az összelomizott szarjainkat fogjuk használni, hanem veszünk egy teljesen új szettet. A lassú fejlődési útvonal a fényképezésben nem létezik, vagy legalábbis nagyon szarul járható.

Nagylátó objektív

Na ez azért baszott nehéz. Egyrészt a Canon nem gyárt igazán fasza nagylátószögű objektívet: ha felteszünk egy full framere optimalizált objektívet, akkor az inkább lesz standard zoom a fókusztávolság-eltérés miatt. Az egyetlen szóba jöhető gyári cucc a 10-18mm-es, egyébként fantasztikus Canon: csak az a baj, hogy az fájóan lassú: ha átszámítjuk full framere, akkor a kívánt f2.8 helyett f9-et kapunk ami khm… nem ugyanaz. Van még Tamron 10-24, Tamron 12-24, Tokina 12-24, Sigma 12-24 és Sigma 10-20. De nem mindegyik gyors sajnos. De ne csüggedjetek! Tokina for the rescue!

A Tokina AF 11-16mm f/2.8 AT-X Pro SD DX ASPH utódja a Tokina 11-20mm f2.8!!

A dallamos nevű lencse előd még nem fedte le a teljes tartományt, amiben szükségünk lenne rá, de cserébe baromi gyors volt: simán hozza azt a szintet, amit a nagyok. Az új viszont odaver az egész hóbelevancnak. Százhúszezer forint a fogyasztói ára a szürkepiacon, ennyiért mi is bezsákolunk a szettünkbe egyet!

Jöhet a standard zoom!

Crop szenzorra valamiért nem nagyon adnak ki normális zoomokat, a legjobbak a Sigmától és a Tamrontól jöttek ki. A Tamron egy picit jobb volt régebben, mint a Sigma, most ez fordulni látszik. A 18-35mm f1.8 Sigma brutálisan odaver a full frame standard zoomoknak is, de nem ér ki a range széléig, plusz mocskos drága. Úgyhogy a mi választásunk a Tamron!

Tamron SP AF 17-50mm f/2.8 XR Di II VC

Képstabilizált és olyan, mint egy tank. Nekem a tesója van meg és nagyon csíptem mindig is. Szépen rajzol, jó a súlya is, ráadásul hatvanötezerért meg lehet venni. Mi kell még? Semmi. Így jó, ahogy van.

És a legvégére a tele. Na ez nem egyszerű.

Azért, mert a crop telezoomokat leszarták a gyártók nagyívben mindig is. Mindenféle himihumi nyaralós zoomból van dögivel, de mindig is az volt az álláspont, hogy vegye meg szépen a paraszt a full frame zoomot, mert nem rentábilis “kisebbet” csinálni. Hát ennek fényében nagyon nincs sok választásunk lefedni a 46-133mm-es ranget. A legeslegjobb ebből a műfajból a röhejesen olcsó és fantasztikusan jól teljesítő 55-250mm STM Canon lencse, ami egyszerűen verhetetlen a maga területén, de sajnos lassú és mi most full frame gyilkos szerszámot keresünk. Van ugye a Sigma 50-100mm f1.8. Ha teli lennénk lóvéval, simán azt ajánlanám, mert a kis ranget kárpótolja az, hogy iszonyatosan éles a lencse: ha kivágod a kép közepét, akkor is jobb képet fog adni, mint amit ajánlani fogok. Csak hát háromszázezeh. CSAK a mostanra halott Samsung és a Fuji gyárt friss verziót az 50-140mm f2.8 lencsékből.

A mi választásunk az eredeti Sigma 50-150mm f2.8

Mert ugyan nem képstabilizált, de hát mindenben nem győzhetünk, meg aki akar képstabit az vegye meg az újabb változatot picit drágább. Mi most szart rágunk, szóval a sörösdobozra megyünk rá, potom százezerért!

És kész is a büdzsénk! Ha normálisan választunk és nem vagyunk elszállva, akkor pontosan ugyanazokat a képeket fogjuk tudni produkálni, csak egy kicsit homályosabban, mint a kétmilliós szettel.

Így néz ki a Holdkomp Sóher Mega-Kit:

• Canon 550D  – 40 000 Ft
• Tokina 11-20mm – 120 000 Ft
• Tamron 17-50mm – 65 000 Ft
• Sigma 50-150mm – 100 000 Ft

Hoppá, kicsit 325 000 Ft! 

Aki nálunk profibban sóherkedik, az nem is érti ezt az egész szakmát. Pentax és Nikon vonalon pontosan ugyanígy végig lehet menni (mert third party lencséket választottunk) ezen a körön és lehet még pár tízezret faragni. A Pentax ráadásul kiadott saját 50-135mm f2.8-at, ami nagyon klassz eszköz. A tanulság, hogy nem kell mindig a legújabb szart megvenni.