Ízletes, öklömnyi gombócok

Déltirol egyik legfőbb jellegzetessége, hogy déltiroli.

Ez pedig fogalom. Az első világháború után Ausztria elvesztette ezt a kis részt Olaszország javára. Ebből lettek galibák, mint pl. erőszakos olaszosítás, kitelepítések, bebörtönzések, kivégzések. A német nyelv használata tilos volt, a német családneveket olaszosították. Ismertem olyan kilencvenéves nénit, aki felnőttként tanult meg az anyanyelvén, németül olvasni.

Ez a csöpp kis mennyország végül aztán kiharcolta az autonómiáját, és azóta élünk, mint spanyolok a kertben. Ami mára megmaradt az évtizedekig tartó szenvedésből, az csupa pozitívum; a gyerekek egész kicsi koruktól kezdve két nyelvet tanulnak, mégpedig nem intézményesített, hanem játszótéri szinten. Vegyes házasságok születnek, és simán beszélheted bármelyik nyelvet, és intézheted az ügyeidet.

Térjünk a kajára, mert most az a lényeg.

Az osztrák konyha úgy szar, ahogy van, az olasz pedig túl nagy hangsúlyt fektet a tésztára. De ha ezt a kettőt összevegyítik, hihetetlenül finom dolgok tudnak születni belőle.

A knödel tradicionális osztrák étek. Keletkezési története a következő; egy nap katonák törtettek be nagy dérrel-dúrral egy tanyára, és a ház népét azonmódi kibelezéssel fenyegetették, amennyiben nem kapnak enni. A kétségbeesett háziasszony hiába nezett körül a kamarában, csak némi száraz kenyere, aszott speckje, pár tojása, és egy kis teje volt. Kínjában feldarabolta hát a hozzávalókat, gombócokat formált belőlük, és lobogó vízben kifőzte őket. A katonáknak ízlett az étel, a tanya népe életben maradt, a knödel pedig elterjedt.

Ez az eredettörténet. A valós alap pedig alighanem az, hogy mivel a tiroli hegyvidéken nem lehet olyan sok mindent termelni, ezért a tiroli paraszt úgy segített magán, ahogy tudott. Reggelire vagy vacsorára pl. Muast evett, ami liszt és tej összefőzve; ha akadt bele, akkor kis vajjal. (Mi száraz barnakenyérre öntöttük rá, és Nutellával ettük, reggelire. Isteni.)

Knödelből többféle létezik. Sós verzióban spenóttal, specckel, sajttal, májjal, sőt céklával készítik, de a lényegi alkotóelemek mindig ugyanazok: felkockázott száraz fehérkenyér, tej és tojás összekeverve, fűszerek, só, meg amit akarsz. Édes verzióban gyakorlatilag szilvás-, barackos-, és epres gombóc.

Sajt-, cékla- és spenótknödel

A knödelt aztán lobogó forró vízben kifőzni (kb. 20 perc), és melegen tálalod.

És hogy hol van ebben az osztrák vonulat?

A knödelt eredetileg barna vajjal (alaposan megolvasztott es kicsit pirított vaj), szokás tálalni. Aki azonban eklektikus kulináris élményre vágyik, az finom olívaolajjal és reszelt parmezánnal eszi. (Ez az édes knödelre természetesen nem vonatkozik.)

És hogy honnan tudom ilyen jól a knödel történetét? Szakács főnököm olyannyira felhúzta magát a főzni nem tudásomon (előzőleg pont összekaptunk a gulyás témán, ugyanis itt sajnos gyakran adnak a knödel mellé gulyást, ami sima pörkölt, és a magyar gulyáshoz az égegyadta világon semmi köze), hogy a fejemhez vágott egy szakácskönyvet, és a knödel története volt az egyetlen dolog, amit el is olvastam belőle.

Utálok főzni, na. Még jó, hogy knödelt készen is lehet kapni, és le lehet fagyasztani. Most megéheztem, úgyhogy kifőzök kettőt, majd komótosan megeszem.

Olívaolajjal és reszelt parmezánnal, természetesen.