Tudjátok, mi az a dendrotelma?
Nem valami vidám csehszlovák manó, hanem egy lyuk.
Ezt persze én sem tudtam egész addig, míg a pilisi parkerdő egy tanösvényén nem tájékoztatott róla a tábla, addig azt hittem, hogy ezek a likak manófürdők vagy piszoárok. Nem feltétlenül járna jól a manó, ha ebben fürdene, kivéve persze, ha gumikacsa helyett házatlan és házas amőbákkal, csillósokkal és ostorosokkal szeret fürdeni, nem is beszélve még egy sor egész rusnya élőlényről, amely ezeket az odvakat lakja. Állítólag vannak rákfajok is, amelyek ilyen helyeken élnek, nem is beszélve a gombákról: egy ilyen likban állítólag száznegyven különböző gombafaj is élhet, ami tiszta kibaszás, mert én rókagombáért mentem fel az erdőbe, az meg pont nem itt él.
A múlt heti lelőhelyen mondjuk még volt három-négy darab, de bővebb zsákmányra számítottam. Egy kidőlt fán akadt némi laska, ezen kívül csak két-három kis galambgomba, az is piros, nem az a szép zöld – bónusz, hogy a hánytató is piros, úgyhogy ha nem kóstolom meg, még van esélyem rókára.
Találtam viszont szart, két szimpatikus iparosbogár görgette, nem az a tipikus fényes ganajtúró, hanem ilyen kis izék. Durrell óta szeretném látni, hogy hogy görgetik a szart (Pelevin óta még inkább: amikor a kis ganajtúró beragad a gömbbe, és panaszkodik az apjának, ahogy gurul, hogy „de hát apa, ez az élet, arccal a betonon, háttal a szarban?!”, metafizikai jelentőséget is tulajdonítok a kakagolyóbisoknak). Na most láttam a szargalacsint, de az egyik bogár megijedt a kutyától, úgyhogy nem volt alkalmam órákat szánni a dologra.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.