A pedofilok

Hegyezzétek a kaszákat – megvédem a pedofilokat.

Jó eséllyel már a leadnél felment az egekbe mindenkinek a vérnyomása, kivétel nélkül. Felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis mi a picsáért akarunk olyasvalakiket pátyolgatni, akik legszívesebben gyerekeket gyaláznának meg, ráadásul olyan szinten védhetetlenül, hogy a pedofilok talán az egyetlen olyan csoport, akiket mindenféle meggyőződést félredobva nagyjából mindenki egy emberként utál. De én imádok az ördög ügyvédje lenni.

Nos, a pedofília megértéséhez úgy kerültem közelebb, hogy a hosszúra sikerült kényszerszünetem alatt meglehetősen sok időt töltöttem filmnézéssel. Így vettem elő sokadszorra Lars Von Trier Nimfomániását, amiben valamiért korábban átsiklottam egy erőteljes állásfoglaláson a gyermekmolesztálással kapcsolatban. Von Trier egyébként is az egyik legellentmondásosabb és legcinikusabb bunkóként vonult be a köztudatba, amellett, hogy egy istenverte zseni, de őszinténszólva annyira kizártam ezt az öt percnyi szösszenetet tőle, hogy csak most égett bele az agyamba. Zanzásítva arról van szó, hogy

Aki egy életet leél úgy, hogy folyamatosan késztetést érez a gyermekekkel való szexre és mégis magát megfeszítve próbál beilleszkedni a társadalomba anélkül, hogy bűncselekményt követne el, az nem büntetést, hanem egy kibaszott érdemérmet érdemel.

Gondoljunk csak bele. Ha egy kifacsart világban élnénk, ahol a saját nemi érdeklődésünknek megfelelő vágyak tiltólistásak lennének, sajátélmény alapján nagyjából egy hónapon belül ásnék gödröket a homokba és dugnám meg a földet, miközben Liz Hurleyről fantáziálok. Persze képeket nem vinnék magammal, mert az tilos lenne.

A pedofilokat szokás összemosni a pedofil bűnözőkkel, akik a pedofilok egyébként meglepően népes táborának pár százalékát teszik ki. A maradék számára az élet egy nettó gyötrelem, mert erre az agybajra konkrétan nincs orvosság, se terápia, semmi.

Vannak különféle elméletek, de nem tudják, hogy mi okozza a pedofíliát. Az orvosok jelen tudása szerint ez a késztetés veleszületett: a jelenelgi vélekedés szerint neurológiai okai vannak, magyarán a beteg agyában a méhen belüli fejlődés során történik valami, amitől a kisgyerekekhez, jellemzően a 12 év alattiakhoz, a prepubertázs lányokhoz és fiúkhoz vonzódnak.

Könnyű dobálózni kivégzéssel meg hasonló köcsögségekkel, meg gyerekkorban megmolesztált férfiak pedofilozódásával, de valójában a korábbi elméletekkel szemben, mind a pszichoanalitikus mind a pszichodimanikus okok olyan korai fejlődéssel kapcsolatos dinamikákat írtak le, amik egyáltalán nem csak azokban a családokban fordultak elő, ahol pedofil lett a gyerek. A helyzetet bonyolítja, hogy az esetek jelentős százalékában ezek a parafíliák csokorban jelentkeznek: a pedofília gyakran együtt járhat például szadizmussal.

Ennek ellenére ami különösen zsibbasztó, hogy egy berlini, csak férfiakon végzett kutatás alapján a pedofil gondolkodású emberek egy jelentős része semmiben nem különbözik azoktól, akik nem számolnak be ilyesmiről, már ami a gondolkodásmódjuk egyéb részeteit illeti: iskolázottságuk, kognitív képességeik vagy érzelmi stabilitásuk általában hasonló a többiekéhez. Nincsenek más tüneteik, csak az, hogy bevallják a vágyaikat a gyerekek iránt.

Imádom a kisgyermekeket, kivéve a fiúkat – Lewis Carroll lelkész, matematikus, író, költő.

Carrol legkedvesebb időtöltése volt, hogy tízévesnél fiatalabb lányokat verbuvált maga köré. „Ők alkotják életem háromnegyed részét.” Játékokkal és babákkal kitömött táskával mászkált és rótta a parkokat. Csinált nekik egy szalont, ahonnan a szülőket kizárták.

A hab a tortán, hogy a pedofilok háromnegyede szívből gyűlöli magát és azt, amilyen. Megpróbálja elnyomni és depressziós lesz, szorongó és jó eséllyel öngyilkos. Mivel teljesen gyógyíthatatlan, maximum antidepresszánsokkal és esetleg a kényszerbetegségekhez hasonló terápiával lehet vele kezdeni valamit, ezért teljesen kilátástalan az, hogy bármit javuljon a helyzetük. Általában az izoláció, a teljes elvonulás segít, gyakorlatilag remeteként, például a hegyekben egy kunyhóban ki tudják bekkelni, amíg véget ér az életük.

Ki kell herélni őket!

Persze, az olyan könnyen megy. Egyrészt néhányan megteszik maguktól elkeseredettségükben, megint mások levágják a péniszüket és van, ahol ezt simán meg is csinálják nekik gyógykezelésként, elképzelhető szövődményekkel. A kémiai kasztráció néhol elérhető, van ahol kötelező, ami azért jó, mert reverzibilis, magyarán ha abbahagyják a gyógyszert, akkor esetleg visszafordíthatók a mellékhatások.

Ahol nem elérhető a kémiai kasztráció, ott többnyire önként, az öngyűlölő pedofilok próbálják beszerezni ezeket illegálisan, az interneten keresztül. Ezek a kontrollálatlan antiandrogén szerek gátolják a férfi hormonok hatását, ezáltal a nemi vágyakat is. Mivel a férfi hormonok az agyműködésre, vérképzésre, izomműködésre is hatással vannak, ezek a házibarkács koktélok egyenes utat jelenteken a csontritkuláshoz, az elhízáshoz, a szívbetegségekhez.

Ráadásul az érzelmi késztetést nem győzik le, csak nem áll fel a faszuk – a pedofilok még mindig nem hormonhatások miatt vonzódnak a gyerekekhez.

Klaus Beier szexológus a berlini Charité Klinikán működteti a Dunkelfeld Projektet. Rengeteg pozitív visszajelzést kapott pedofiloktól, ami azt jelzi, hogy komoly igény mutatkozik a terápiás kezelése.  Amikor először döbbennek rá, hogy vágyaik vállalhatatlanok, többnyire még ők is serdülők, és másságukat tragédiaként élik meg. Általában senkinek nem mernek beszélni róla és ez életük végéig elkíséri őket, mert rettegnek az elutasítástól. Természetesen ettől egyre durvábban depressziósak lesznek és nem ritkén eljutnak az öngyilkosságig. Az interneten vannak erre fórumok, illetve a Dunkelfeld Projekt is egy ilyen profi pszichiátriai segítséget nyújtó kapaszkodó.

Talán az egyetlen fontos tanulság az alapelvük is egyben: a vágyaid miatt nem lehet hibáztatni téged, de!

A tetteidért felelős vagy.