Harmincöt fok, magas páratartalom: India
Oké, csak a Balatonig jutottunk, de érzésre majdnem olyan volt.
A klimatikus viszonyok odáig senderedtek, hogy kénytelen voltam rambós fejkendőben húst aprítani és főzni, hogy ne izzadjam tele a lábost, a húst és a körülöttem lévő embereket. Ez sikerült is, aki három méternél távolabb állt tőlem, szárazon megúszta, de mindenki szeretett volna enni, én meg, amilyen kedves lélek vagyok, adtam nekik.
A projekt első lépése a bevásárlás, de itt már buktatók vannak, ugyanis indiai fűszer nem terem minden bokorban még a multikulturális Balatonnál sem, ahol igazából örülsz, ha van egy bolt, mert ami volt, bezárt, igaz, abban se volt semmi. Ők munkaerővel nem bírták, azóta díszeleg rajta a vasárnap is nyitva felirat helyett a vasárnap SE nyitva, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni. Szóval az első lépés az, hogy otthon pakold össze a fűszeresbatyut legalább két-három masalával, aztán onnantól már nem lehet nagyot tévedni. Profik vihetnek magukkal extra római köményt és chilit, én nem tettem, de többeknek így is erős volt, egyébként meg ott a hegyes erős minden zöldségesnél, ha némi extra fűszerre lenne szükség.
A curry a tökéletes nyaralós kaja, pláne akkor, ha ilyen állati hülye idő van, ilyenkor vagy orosz rulettezel, mint a Szarvasvadászban, vagy megkattansz, vagy beletörődsz, hogy most már nem kell elmenni Indiába vagy Vietnamba, hanem eljön az hozzád, és csinálsz valami ütős egytálételt. Az árnyoldala az, hogy egy kicsit kell álldogálni a tűz mellett, a jó része az, hogy legalább nem tandoori kemencében csinálod a naant, mert azt tényleg nem bírná ki európai ember, curry ide vagy oda.
Ha van a közelben Aldi, nyert ügyed van: ott lehet kapni viszonylag jó áron csicseriborsót, két konzerv elég nyolc emberre, még marad is. Ehhez nem árt otthonról chana masalát vinni, ez direkt a csicserihez kitalált fűszerkeverék, a recept további előnye, hogy ez már elő van főzve, úgyhogy nem kell sokat szarakodni. A vicc kedvéért raktam bele még egy kanál garam masalát, hogy illatosabb legyen, a metódus a szokásos: hagyma, fokhagyma, fűszerek, keverés, kis víz, visszaforralás, borsó, most meg még hozzátoltam egy egyharmad doboznyi paradicsompépet is, mert nem árt neki, viszont valamit levesz a csípősségből, amire nekem nem igazán lenne igényem, másnak viszont igen. Ezt célszerű a második munkafázisra időzíteni, mert kevesebb idő kell neki. Az se baj, ha marad egy kevés a csicseriborsó levéből, de nem azzal kell felönteni, viszont átöblíteni fölösleges.
Jöhet a fő fogás, a hús. Most disznócombot vettem, mert miért ne, Indiában állítólag ez nem szokás, de egyrészt nem volt kedvem csirkecombot filézni, másrészt a mellet nem nagyon szeretem, harmadrészt olcsó volt, úgyhogy jó lesz ez, ugyanis – ahogy már többször is írtam – tulajdonképpen egy pörköltet főzünk. A munkamenet a szokásos, csak most a fűszeres hagymán még pirítjuk is a húskockákat, utána mehet a víz, egy kicsit fedő alatt rotyogtatjuk, aztán visszaforralás és hawaii. Vagy Bombay, ízlés dolga. Az igazán rutinosak eddigre már meggyőzték az erre fogékony kollégákat arról, hogy nekik kellett korábban naant gyúrniuk, jöhet a sütés, két serpenyőt javaslok, olaj nem kell, de az nem árt, ha a kész lepényeket megkenjük vajjal, esetleg fokhagymás vajjal, ha nagyon bonyolítani akarjuk. Rizs nem kell, mert az szar.
