Izgalmas újdonságok a fotózás világából

Miközben a fotós világ a SONY és Nikon párharcára figyel a mirrorless piacon, akadnak ennél érdekesebb történetek is.

A mirrorless, a tükörreflexes zár nélküli kamerák világa és ahogy arról vau többször is írt már, a SONY nagyot gurított a legutóbbi Alphával.

Sony A7 III – Valaminek a vége és valaminek a kezdete

A Nikon pedig szépen beszállt a versenybe, a Z6-Z7 termékvonallal becélozta a félprofi és profi felhasználókat full-frame*.

Breaking! Kiszivárgott a Nikon Z6 és Z7

*A full-frame a hagyományos kisfilmes 35 mm-es szenzorméretet jelenti a hozzá tartozó gyújtótávolságú optikával.

A Canon és a Panasonic sem maradt le nagyon az új tendekről, a MILC piac látszólag egyeduralkodó lehet a következő pár évben.

Canon és a Panasonic is beszáll a játékba

Akit esetleg érdekel, a Pana a mostani Photokina kiállítás keretében bemutatta az S1R és S1 mirrorless full-frame Lumix kameráit 45 és 24 megapixel felbontással, bővebben itt.

Van azonban a történetnek egy másik oldala is, a tömegkamerák világa mellett felbukkannak rétegmodellek. Teljesen más igényeket szolgálhatnak ki, lehet, hogy talán csak a hóbortos különcök kedvéért találják ki?

Mindenesetre mára hoztam hármat, amire nyilván egyáltalán nem is gondoltatok, hogy valaha létezni fognak.

I. Ricoh

2018-ban egy fix fókuszú, nem zoomos point-and-shoot kamerával piacra lépni őrültsegnek hangzik. Mégis meglépték, a mobiltelós fotózásból kiábrándultak számára kínálnak alternatívát egy olyan készülékkel, amivel valóban lehet fotózni is. A szenzormérethez igazodó 18,3 mm gyújtótávolságú f2.8 optikával a zsebben hordható aprócska gép, a GRIII azok számára lehet ideális, akik nem akarnak beállni a távolkeleti szelfibotos hordák soraiba, ellenben szeretnék elkapni a pillanatot különösebb állítgatás nélkül.

II. Zeiss

A gyártó a kiváló optikáiról ismert, annyira nem volt jelen saját gépekkel a piacon. Most ők is léptek, a ZX1 egy full-frame kompakt, a különlegessége, hogy firmware szinten tudja a Lightroom CC-t, ami nagyban megkönnyítheti az utómunkát.

Az egyszerűsége egészen zseniális, a 4,3″ multi-touch hajlított hátlapja és a full-HD (1920×1080) OLED kukucskálója kiemeli a tömegből. Ami még ennél is sokkal jobb, hogy szakítottak a memóriakártyás parával. Többször írt róla vau, hogy dupla kártyaszlot nélkül szart se ér a legjobbnak ígérkező gép, mert beszarik az a nyomorult kártya és baszhatod az egészet. A Zeiss 6800 (!!!!) tömörítetlen RAW fotót tud tárolni a beépített ultragyost 512 GB háttértáron, ez azért nagy szó, mert például a Samsung MicroSD foglalatba illeszkedő 400 GB-os memóriakártyája nagyon akciósan épp csak bekarcolt a 100 dolláros álomhatár alá.

Wi-fi, bluetooth és egyéb nyalánkságot segíthetik az ilyesmi iránt fogékonyakat.

III. Zenit

A legizgalmasabbat hagytam a végére, az orosz Zenit egy Leica együttműködés keretében megkapta a Typ-240-et, hogy limitált, 500 darabos példányszámban a saját Zenitar lencséivel Zenit-M néven gurítson egy nagyot. A Zenit-M elnevezés a Leica M-re vezethető vissza, ez egy hat éve megjelent, akkor világviszonylatban is izgalmas kísérlet volt.

Amit a Zenitről tudni kell, hogy a f1.0 lencséjével az egész Photokina kiállítást lenyűgözte, mert iszonyat gyors, a leggyorsabb optikák közé tartozik. A Zenitar M bajonett megegyezik a Leica M saját szabványával és ebben nem az a poén, hogy a Zenitre fel lehet rakni a Leica lencséket, hanem fordítva: a Leicára fel lehet rakni a Zenitet.

Itt van például a Zenitar 21mm f2.8 M-Mount, ez olcsó és jó alternatívája lehet az ismerten nem annyira pénztárcabarát Leica megoldásoknak.