Volt az a Pitfall nevű játék
Ami miatt még mindig, vagy már megint szeretnék egy Atarit. Egy arizonai pasinak összejött.
Mondjuk ilyet pont nem szeretnék, csak ilyen pimpelt, modern atarit, ahol tudnék harcolni a pixelekkel. Sajnos nem is drága, legalábbis nem annyira, és rajta van vagy száz játék, ami azért ciki, mert annyi kazettát el se tudtam volna képzelni hozzá annak idején – és rajta van a Pitfall. Ebben egy kis pasit kell irányítani, amolyan Indiana Jones-félét, és el kell kerülni, hogy meghaljon, szóval nem célszerű akkor ugrani a krokodilra, amikor nyitva van a szája, mert megesz. Hiába pixeles, az életre nevel, na.
Az a pasi, aki Arizonában esett bele egy elhagyott bányavágatba, valószínűleg nem játszott eleget a Pitfallal, különben tudta volna, hogy hülye ötlet. Még hülyébb ötlet volt oda beesni úgy, hogy két napig ott is ragadt, de legalább volt társasága, igaz, ez kimerült három csörgőkígyóban (oké, most már biztos, hogy Indiana Jones volt tényleg).
Szóval az emberünk valójában és elsősorban minek is ment oda, mert direkt: leereszkedett a harminc méter mély tárnába, mert aranyat akart keresni, erre elszakadt a kötél vagy mi, és le is pottyant, el is törte mindkét lábát, ráadásul kígyókat is talált, akik kiröhögték, mert valószínűleg ők is leestek, de nekik egy lábuk sincs, amit kitörhetnének. Két napig elvolt így, bár kétlem, hogy jól érezte volna magát, bár megette a csörgőkígyókat, szóval nem biztos, hogy jó ötlet volt kiengedni, mert lehet, hogy tévedtem, és ez nem az a kis barátságos Indy, akit annyira szerettünk az Utolsó kereszteslovagban, hanem maga Chuck Norris, miután jól felbaszta az agyát.
Egy biztos: jön a hosszú hétvége, ennél meg egészen biztosan jobban indul a napotok. Bónusz jó hír: a hétfő a héten elmarad, bár szar idő lesz, de gondoljatok rá úgy, mint egy szombatra, az biztos segít. Jó reggelt!
(BBC)
Post Comment
You must be logged in to post a comment.