Bikicsunáj 2018
Tartozok egy őszinte vallomással. Nekem tetszett az Alphaville.
A nyolcvanas évek popzenéje a lehető legrosszabb volt, ezen szinte nincs is vita. Borzalmasnál borzalmasabb slágerek tarolták le a toplistákat, de azért születtek gyöngyszemek, nekünk apró kis kanmalacoknak, hogy vessék elénk.
Ilyen volt a korábban már megírt Falco, a Duran Duran és most merítünk egyet a legzordabb zabkásából, legyen akkor Alphaville.
Ez az eredeti:
https://youtu.be/BOKQFTH5w5I
És még most 2018-ban is elő tudták adni teljesen új minőségben. Ez egy emléke egy kornak, ahol csak pulcsis srácok nyomogatták a szintit, aztán világsláger.
Az új live produkció magáért beszél. És őszintén megsüvegelendő, le a kalappal, mert az eltelt évtizedek ellenére is átjön.
Mindaz az érzés, ami a kötött pulcsiban eltöltött idő és a szintipop átadott.
Picit talán már pufibb, picit talán már kevésbé pulcsis az énekes, de a kihajtott hawaii mintájú inggallér azért ismét stílusteremtően ikonikus.
https://youtu.be/jLHQOa_HOPc
Mindkettő felvétel szerethető a maga módján, érezzük a hakni hangulatot, de a szintis srác még 18-ban is megőrül a szólónál kettő perc húsz körül.
Ettől jó ez az egész, nem csupán ujjtechnika kell, nem csak precízen feljátszott gitáros riffek, hanem lélek.
Odatették, na.
Aludjatok jól. Szép álmokat.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.