A Samsung kicsit hazudós

Ha reklámokról van szó.

Azt nagyjából eddig is lehetett tudni, hogy a műszaki cikkek világában a marketingesek átvették a hatalmat a mérnökök felett.

Az autóiparban például jó ideje diktálnak, a marketing fogyasztás és marketing hatótáv messze eltávolodott a való élet realitásától számos gyártó esetében, ahogy a marketing emissziós értékek is világbotrányhoz vezettek.

Azt is megszokhattuk, hogy évente vagy akár félévente a keynote-okon bejelentenek, kijelentenek, aztán sokadszor is kiderül, hogy a fele sem igaz. A harmadának.

Mostanában a fotózás körüli őrületet találták ki, mint egy elsődleges értékesítési vonzerőt, hiszen az a legjobb fényképezőgép, ami nálad van amikor fotózni kell, minden más hülyeség. A telefonod pedig mindig kéznél van.

Najó, tényleg elég a telefon!

Fun-fact: amikor a szerző egy gejzír kitörését akarta megörökíteni, a telefon lemerült egy hibás app miatt és rá fél percre működésbe lépett az amúgy kiszámíthatóan percnyi pontossággal működő gejzír, de a megörökítés elmaradt.

Cipeled magaddal a kilónyi DSLR (digitális tükörreflexes gép) táskádat? Vagy már trendibendi leszel és megvetted a legújabb MILC (tükör nélküli cserélhető lecsés) kamerát, mert megmondták, hogy életed legjobb kétezer dollárja (ÁFÁ-val legyen egymillió forint), amit valaha fotózásra elkölthettél?

Hát nem. A legnagyobb mobilos piaci szereplők közül a Huawei és a Samsung is be akarta bizonyítani, hogy a számítógépes fotográfia algoritmusaik mára már felveszik a versenyt a rendes autofókuszos vagy manuális fókuszos digitális gépekkel készített képekkel.

Az őrület soha nem érhet véget – hat kamerát kap6 a következő Samsung S10

Hiszen ha hat szenzor van egy gépben az pont öttel több, mint egy micro-four-thirds (nagyjából az m43 formátumot tartjuk itt a kompon a jó fényviszonyok közötti minimumnak utazós kisgéphez) vagy akár a full-frame, 36×24 milliméteres mirrorlesseké.

Lajkával a hegyen

A fizika törvényeit nem nagyon lehet átverni, a fogyasztókat viszont igen. A fény már csak olyan, hogy a nagyobb szenzorra több jut és a mobiltelók kameráinak szenzorai elég messze állnak a valódi kamerák méreteitől. Többen lehetnek, de soha nem lesznek elegen.

És erre rájöttek maguk a marketingesek is. Kimatekozták, hogy ha megvesznek egy DSLR-el készült fotót, akkor soha senki nem fog rájönni, hogy nem a Csodálatos Legújabb Telefonnal készült.

Csak az a baj, hogy az Internet Népe nem teljesen hülye és mégis rájöttek. Arra, hogy orbitális csalással állnak szemben.

Nem elég, hogy a kép nem a Samsung üdvöskéjével készült, de a csodás, bokeh hatású háttér soha nem is volt ott az eredeti fotón, digitális utómunka, kimondhatjuk, hogy szimpla manipuláció.

Dunja Dudic szerbiai hobbifotós eredeti képén a háttér még teljesen rendben volt. Megvehető a felhasználás céljától függően 20-250 dollárért, szóval költöttek rá elég rendesen. A Samsung A8 Star maláj eladásait fel kellett pörgetni, pénz nem számít.

Ez nem volt elég hiteles, hiszen rendes fotómasinával készült, úgyhogy kicsit változtattak. Annak bizonyítására, hogy mennyire elképesztően jó a Samsung algoritmusa, a hátteret éles őszi lombokra cserélték, hogy láthatóvá tegyék az okostelefon okosságát. Aztán desktop kompjúterrel ráeresztették a háttér blurt és tessék. Majdnem ugyanaz.

Before

After

Az avatatlan szem nem fogja észrevenni, hogy átverték, elhiszi, hogy az akár félmilliót kóstáló telefonja az aprócska szenzorával, de remek algoritmusaival most már sokkal jobb, mint bármilyen rendes, dedikált fényképezőgép rendes lencsékkel.

És nem kérdezi meg, hogy a lúzer fotósok mi a faszért költenek húsz-harmincezer dollárt akár egyetlen lencsére? Még csak nem is kamerára. Miért van az, hogy tájfotózásra, portrékhoz vagy akár lagziban a menyecsketáncra sem használ senki telefont?

Nyilván felvágós seggfejek a fotósok, mert csak villantani akarnak, hiszen lagzi- vagy stúdiófotókért csak jól elveszik a pézedet. Mert megtehetik.

Nem így a Samsung és a Huawei. Ők őszinték. A fotózás forradalma a szemünk előtt zajlik, már a látszatra sem adnak.

Mert nincs rá szükség. Kapod amit megveszel.

Mert megérdemled.

De azért, hogy kicsit közelebb hozzam a mélységélességet és a bokeh dolgokat a hétköznapokhoz, Patrick Leong legutóbbi Chinatown képei közül választottam párat, ahol látszik, hogy például a Leica SL (egyező bajonett a Typ 701* és 601 vagy újabb kamerákkal) Summicron/Summilux lencserendszere mit tud különösebb digitális utómunka nélkül. Vállaltan használja Instára a RAW feldolgozásra a Capture One és Photoshop CC szoftvereket, de nem viszi túlzásba.

*Amikor nemrég megvettem a Typ 109 után a cserélhető lencsés alu unibody Leica T-t, vau rámírt, hogy nyilván megőrültem, a gatyámat rá fogom költeni lencsékre és úgy halok éhen.

Valamit valamiért.

Patrick Leongnak köszönhetően beszéljenek ismét a képek: