Ash vs. the Evil Dead
Végre készítettek egy olyan sorozatot is, ami a trash-movie kedvelőinek szól: véres, paraszt, vicces, és kurva jó zenék vannak benne. Oké, zombis is, de engem aztán teljesen elkerült ez a zombimánia, a Hullajó és az Evil Dead 1-2 óta semmi sem tud megmozgatni, talán csak a Shaun of the Dead. Oké, az még meg tud, valahol magamra ismerek a főszereplőben, aki tök kómásan észre se veszi reggel, hogy jöttek a zombik, pedig de.
Bármilyen vicces is volt, a sorozat csak a trilógia első két részéhez nyúl vissza, a harmadikhoz nem, pedig az Army of Darkness volt az univerzum egyik legjobb szar filmje, és itt figyelembe vettem azt is, hogy a gyilkos kobold kalandjairól több film is készült (az elsőben szerepelt Jennifer Aniston, gondolom, hasonlóképpen tagadná, mint George Clooney a Gyilkos paradicsomok támadását. Én a helyükben ezekre lennék inkább büszke – oké, jó, Aniston helyében legalábbis).
Az Ash kiválóan reflektál az évek múlására: Bruce Campbell még mindig kurva rossz színész, de lehet, hogy közben jó lett, mert jól játssza a rossz színészt. Az erőltetett poénok, a már harminc évvel ezelőtt is kínos részek ezzel az ironikus allűrrel jobban ülnek, pláne, hogy egy kurva nagy amerikai benzinfaló baszt vezet, és klasszikus rockot hallgat közben. Duke Nukem elbújhat mögötte, azért a láncfűrész-kéz eléggé adja, az erőltetetten laza beszólások meg a shotgunpörgetés pedig így középkorúként még jobban állnak neki, mint nyálasszájú tehetségtelen színészként – ráadásul három évtized után egy lakókocsiparkban él, és kurvákat próbál felszedni a helyi csehóban.
Ez okozza a problémát is: gyerekek, soha ne fogjatok hozzá betépve egy démonidézéshez csajozási szándékkal, mert a végén jönnek a zombik (és Xéna), triggerelitek a túlvilágot és egy fura hajú mexikói csávóval meg egy közepesen dögös csajjal kell felvennetek a harcot a zombik ellen. Nem éri meg, inkább olvassatok fel Edda-dalszövegeket, abból kevesebb baj lehet.
A különböző szerzői jogi problémák azért nyomot hagytak a sorozaton, és ez nem feltétlenül baj: az Army of Darkness egy az egyben kimaradt, viszont Raimi és Campbell már a film 1992-es bemutatója óta egy új részen törték a fejüket, ebből lett a sorozat – és így sokkal jobban jártunk, mint egy sima mozifilmmel, amit egyébként manapság nem is lehetne úgy eladni, mint egy sorozatot. Nem dráma, nem horror, bár vannak benne elég nyomasztó részek is, meg bőven akad jump-scare is, hanem szórakoztató sorozat, amiből pont elég egy fél óra egy részhez. Egy olyan sorozat, ami Deep Purple-lel, zombikkal és Duke Nukemes beszólásokkal támad, egyszerűen nem lehet rossz.
A következő évadot már berendelték, ki kell böjtölni azt a kis időt, addig betárazhatunk popcornból és kurva szar amerikai sörből.
63 comments