Mi lehet erősebb a kardnál? A banán.
Nem mindenki tudja, de a kompozit páncél közel egyidős a harcoló emberiséggel. Harcolni jó, mert kellemesen le lehet gyilkolni egymást.
A kompozit páncél annyit tesz, hogy nem egyetlen réteg acél vagy bronz, hanem több különböző anyagú és védelmi funkciójú réteg dolgozik egymás alatt a rút sybaryta váz megvédésére.
Mondjuk az őskorban 10-15, az ókorban 1200-1500 harcos elég volt már egy-egy csata eldöntéséhez (vagy akár 300), a későbbiekben az ügyek nagyságrendekkel bonyolódtak, a támadó fegyverek és a páncélzat egymással kart karba öltve erősödtek. Az áldozatok száma meg exponenciálisan nőtt, szóval nem egy sikertörténet.
Közismert tény, hogy Japánban a szamurájok kompozit páncélzatot használtak, a rétegekben a gazdagabbaknál volt valami fém, a kevésbé tehetőseknél pedig pikkelyformába rakott állatbőr és alatta több réteg papír. Ez az elrendezés képes volt megállítani kardot, nyilat (pedig a japán hosszúíj elég menő), mégis azt kell belátni, hogy ez a megoldás elmaradott.
A banánrostból készült “papír” ugyanis minden tekintetben erősebb, mint a farost cellulóz papír. Szakítószilárdságra, penetráló hatások elleni ellenállásra, bármire. Lehetne akár egy növényi rost kevlár.
Ha a japánok ismerték volna a banánrostot, könnyen meglehet, hogy ma a világ urai lennének.
Hmmm, a japánok manapság papír helyett banánrostból készítenek hangszórót.
Egész jó az esztétikája, otthonra is kéne.
