A tízórai poszt

A tízórai nagyon fontos. Felmerülhet a kérdés bárkiben, hogy mégis mi az istent lehet tíz órakor fogyasztani. Nos ha be akarjuk tartani a napi öt fogyasztást, akkor bizony komolyan át kell gondolnunk, hogy tulajdonképpen mi is illene a délelőtti alkalomhoz.

A reggelire fogyasztott lassan felszívódó szénhidrátok (magyarán olyan cuccok, amiknek az emésztésével hosszasan baszódik a szervezeted) elvileg kitartanak az ebédig és ezeknek a szerepe amúgy is pont az, hogy kellemetlen közérzet nélkül kibírjuk a délelőttöt. Ha megfejeljük fehérjékkel, akkor teljes a siker, magyarán baromira semmi szükség nem lenne tízóraira.

Akkor meg minek, kérdezné az egyszeri ember? Hát mert már csak két óra van ebédig, simán rá lehet menni valami gyorsan felszívódó szénhidrátra. Mik azok a pizzán kívül? Hát például a gyümölcs. Jól hallottátok. A közhiedelemmel ellentétben gyümölcsöt enni konkrét bűnözés, mert telivan cukorral. Önmagában ultranagy kibaszás magaddal, ha az élelmezési szempontokat nézzük, mert ha nem eszel hozzá valami lassan felszívódót, akkor hízol tőle, mint a malac. A gyümölcs rosttartalma vastagon ellensúlyozza a hízlalási potenciálját, és mivel telivan pektinnel, ezért a cukor nagy része érintetlenül lelécel a szervezetből. A gyümölcslé viszont minden ilyen pozitív hatástól megkímél minket: a százszázalékos narancslevek merényletek a fogyókúra ellen. Korpás keksszel viszont egy alma például hibátlan választás.

A komplett szendvicseket érdemes reggelire időzíteni, tízóraira nem ajánlom. Esetleg akinek az önuralma megengedi, az teljes kiőrlésűből nyomathat egy jó emmentális félszendvicset, de ez azért rendesen visszafogja az ebédelési hajlandóságot, ráadásul ha a társadalmi nyomás hatására bezabálunk ebédre, akkor két hónap alatt tanksegget növesztünk a menütől.

A korpás keksz, abonett és a hungarocellszerű puffasztott rizs viszont alkalmas a feladatra. Rácsapsz egy szelet sonkát, vagy eszel hozzá joghurtot és jó vagy. A joghurtok eleve nagyon klassz dolgok, csak lehetőleg ne a szétbarmolt gyümölcsös szmötyit együk, mert egyrészt ráállunk és az nem annyira jó, másrészt ha nyomunk hozzá zabpelyhet, amit erősen ajánlott, akkor megint betolunk egy komplett étkezést tízóraira anélkül, hogy észrevettük volna.

A saláta nem étel. Ezt bármelyik dietetikus megmondja: csak arra jó, hogy jó sokáig baszódj vele, hogy aztán a nulla tápértékű marhaságot megegyed, beindítsd a szervezeted és titokban zabálgasd a velőspacalt a többiek polcáról a céges hűtőből. Ha kibírod, az nagyon király, ha összeállítasz ilyen kis hangyafasznyi tálkákban magadnak répát, meg uborkát kockázva, de tegyél mellé valami kis sajtot vagy esetleg főtt tojást, hogy ne érezd úgy magad, mint akit megerőszakoltak.

És a legfontosabb: a kávé vagy a tea. Tökéletes időpont tízkor lenyomni egyet, lehetőleg kevés cukorral. Nem, nem édesítőszerrel: vagy anélkül vagy kevés cukorral, mert a túlédesítőzött ital (és a diétás kóla egyébként) arra jó, hogy kiéhezteti a szervezeted, ami az első adandó alkalommal úgy építi magába a gyorsan felszívódó szénhidrátokat (cukrokat), mint a szivacs. Szóval a kevés cukor jobb, mint a sok édesítő. Nyilván a legjobb fogyókúra szempontból a semmi cukor, de most nem az önkínzásról van szó, hanem a fenntartható étrendről.

Egy jó tejeskávé viszont igazi bajnokok tízóraija: megtarthatjuk az acélből készült heréinket, hiszen csak a balfaszok tízóraiznak, ugyanakkor bevisszük a hőn áhított szénhidrátokat és még az íze is baromi finom. Ráadásul egyre másra dőlnek meg a faszságok, hogy egészségtelen. Van még kérdés? Húzzatok kávézni!