Egy holdrengés igaz története
6000 km/h sebességgel száguldani a Hold felé szabadesésben, ütni egy 10 méteres krátert, lehet ennél menőbb bármi is?
Az történt, hogy az Apollo 12 asztronautái miután a visszatérő egységgel dokkoltak hazaindulás előtt, a feleslegessé vált holdkompot hozzávágták a Holdhoz. Lekapcsolták a parancsnoki modulról, aztán hagyták szabadesésben a jóformán légkör nélküli égi kísérőnk felszínébe csapódni.
Persze nem komiszságból tettek ilyet, a Hold belső szerkezetét szerették volna jobban megismerni, ezért korábban elhelyeztek egy olyan érzékeny szeizmométert, amit azzal teszteltek, hogy pártíz méterre szökdécselt mellette egy űrruhás alak (ez már önmagában elég vicces lehetett), aztán a földi irányítóközpontból 10 perc múlva jött a válasz, hogy látják még a lépéseket is.
Szóval érdemei elismerése mellett becsapódott a kiszolgált kompunk és olyan történt, amire senki, de tényleg senki nem számított.
A Hold kongott, mint egy harang.
A rengésekről annyit talán érdemes tudni, hogy a Földön egy rengés kábé 5 másodperc alatt lecseng. A Hold még 25 másodperc múlva is rengett, pedig 70-80 km-re történt a becsapódás.
Az esemény után egy órával a sajtótájékoztatón a NASA projektfelelőse lányos zavarában elmondta, hogy nem tudják mi van, nem érti senki, de az eléggé valószínűtlen, hogy a Hold egy hatalmas kolomp, más lehet a háttérben.
A sci-fi rajongók azonnal rákaptak a témára, nyilván a Hold belül üreges, a felszín alatt holdlakó kolóniák élhetnek, csak jól elbújtak, hogy ne lássuk őket.
A legvaszínűbb megfejtés a NASA szerint nem ez, hanem hogy a Hold felszínét borító közetek vízben szegények, ezért más a csillapításuk, mint a földfelszínnek.
Nekem a kolóniás jobban tetszik, a NASA nyilván téved.
De a banán teóriát sem vetném el.
47 comments