A jöttment varjú

– Igen, Kate? Tán csak nem selymes bundájú vadász ragadta el szájad barlangjának rubintos párnáját?
– Pardon?
– Tán úgy érti, elvitte a cica a nyelved? De sose lehet biztos az ember nála.

Brexit ide, vagy oda, a brit humor jottányit sem veszített színvonalából és nincs is erre jobb példa, mint Ben Elton és a BBC Kettő sitcomja, az Upstart Crow, a William Shakespeare halálának 400. évfordulója alkalmából műsorra tűzött sorozat, amely idén már a második évadnál jár.

A cím maga Robert Greene vitriolos tollal írt, 1592-ben kiadott Groats-Worth of Wit című pamfletjére utal, melyben a szerző Shakespeare-ről mint mások tollával magát cicomázó, jöttment varjúként emlékezik meg. A sorozat pedig ennek nyomán építette fel a Bárd karakterét, akit David Mitchell alakít – egy feltörekvő, saját alacsony származásával kibékülni nem tudó és ennek folytán hol fölényes, hol bizonytalankodó fickót. Mellé sorakoznak fel a főbb mellékszereplők: Kate, a főbérlő leánya (Gemma Whelan játssza, aki Yara Greyjoy szerepében is domborít a Trónok Harcában), aki annak ellenére színészi ambíciókat táplál, hogy a nők közismerten alkalmatlanok a színészi mesterségre; Zuboly (Rob Rouse), a meglehetősen motiválatlan, de a gazdáját állandó jelleggel froclizó háziszolga; Kit Marlowe (Tim Downie), a nagyvilági piperkőc / titkosügynök, aki folyton Willt pumpolja színdarabokért; a főgonosz Robert Greene (Mark Heap) és végül, de nem utolsósorban Mrs. Shakespeare (Liza Tarbuck), aki tenyeres-talpas asszonyságként igazgatja a stratfordi házat a családfő távollétében és egyben felelős az epizódvégi szentenciák felvezetéséért.

Természetesen akár a szerzőt, akár a témát tekintve adódik a kérdés: vajon kiállja-e ez a sorozat az összehasonlítást nagy elődjével, a Fekete Viperával szemben. Nos, mindent összevetve, nagyjából-egészéből igen. A színészi játék talán halványabb, legalábbis hiányzik a Rowan Atkinsonéhoz hasonló kiérlelt komikum; viszont ezért bőségesen kárpótol a forgatókönyv minősége, a korhű enteriőrök és viseletek (innen csókoltatom a sorozat kellékesgárdáját) és a jelenkorra való folytonos utalgatások, amik rendkívül szórakoztató gegek tudnak lenni, ha egyszer az ember rájön, hogy mire is akarnak utalni.

Attól tartok, Angliában nem az számít, mit tudsz, hanem hogy milyen döglött háziállatot töcsköltél meg az egyetemen!

Szóval mindent összevetve a műfaj és a zsáner kedvelőinek mindenképpen ajánlott szórakozás a hosszú, téli estékre.