A grönlandi cápa

Szegény Ming hiába élt több, mint ötszáz évet, a brit tudósok elől nem menekülhetett meg. Mindenesetre elég nehéz elképzelni, hogy valami egy fél évezreden keresztül járja a tengereket. Számunkra felfoghatatlan időt ölel át a kis kagyló élete. Az eredeti cikk alatti hozzászólásokban felbukkant még egy rekorder neve is, egészen konkrétan a grönlandi cápáé. Az az állat is baromi sokáig él, és nem csak ez az egy érdekesség fűződik hozzá.

Kezdjük akkor rögtön az életkorával, ha már. A nemrég felröppent, és a médiát bejárt hír arról szólt, hogy találtak egy több mint 500 éves cápát. A LiveScience cikke rávilágított, hogy ez nem igaz, csupán arról van szó, hogy akár 512 éves is lehetne a dög, de sokkal valószínűbb, hogy 390 körül van inkább. Az se gyenge kor, azt azért el kell ismerni. Amennyiben emberről beszélnénk, valószínűleg nem az lenne a kérdés, hogy pontosan hány éves az illető. Hanem inkább az, hogy ki verje bele a fakarót a szívébe, a vérszívó fattyának…

Ha jobban megvizsgáljuk a cápa életmódját, akkor mondjuk nem is olyan meglepő a magas élettartam. Fogalmazzunk úgy, hogy ezek a cápák nem a kapkodó idegbeteg kategóriába tartoznak. Araszolva (kb 30 centi/másodperc) cirkálnak a hideg északi vizekben, a Jeges-tenger, és az Atlanti-óceán északi területein élnek. Kivéve, amikor egy példány kiruccan egészen a Mexikói-öbölig, a frászt hozva ezzel a kutatókra. Ez egyébként nagyon ritka eset, először 2013-ban jegyeztek fel egyedet ilyen messze az eredeti előfordulásától. Szereti a nyílt vizet, de a kisebb öblöket is, elvan a vízfelszín alatt, és 2000 méter mélyen is. Igazi univerzális lény, nem túl válogatós fajta ebből a szempontból.

A táplálkozására ugyanez vonatkozik. Felfal mindent, amit talál, legyen az élő, vagy holt. Ez utóbbit nem kell túlmagyarázni, gondolom. A tengerfenékre süllyedt tetemek nem túl mozgékonyak, szóval a lassan araszoló cápa szép kényelmesen meg tud vacsorázni, ha talál egyet. A szintén lassan mozgó élőlények is könnyen áldozatául esnek, mert a szaglása amúgy kiváló, ellentétben a látásával. De erről majd később. Jó pár éve az északi területeken dolgozó biológus kutatók furcsa fókatetemekre figyeltek fel. Dugóhúzó alakú, rendkívül mély sebek voltak láthatók a tetemeken. Ment a fejvakarás, hogy ezt vajh mi okozhatta? Jegesmedve? Hajócsavar? Esetleg kardszárnyú?

Akkoriban nagyon keveset tudtak még a grönlandi cápákról, de hamar célkeresztbe került ez a faj. Az állkapcsa ugyanis tökéletesen alkalmas ilyen sebek okozására. A felső részben apró, sűrű fogak sora található. Ezek belemélyedve a táplálékba rögzítik azt, míg az alsó, nagyobb fogakat tartalmazó állkapocs oldalirányú mozgással elfűrészeli. Ez adja meg a magyarázatot a furcsa, spirál forma sebekre amiket a kutatók láttak. És hogy egy ilyen lassú állat hogy a francba ér utol egy virgonc fókát? A fókák is alszanak néha, és nem feltétlenül a szárazföldön, ugyebár…

Említettem, hogy ezek a cápák nem lennének dobogós helyen a távolba nézés versenyszámban. Illetve nézni lehet, hogy tudnak, de látni semmiképp. Egyrészt a mély vizekben, a vaksötét környezetben inkább a szaglás a fontos, mint a látás, szóval nem meglepő, hogy az orra a fejlettebb. És ha ez nem lenne elég, akkor él egy evezőslábú rákfajta, ami parazita életmódot folytat. A cápák szemében. A kis genya belevágja a csáklyaszerű nyúlványait a szembe, és onnantól kezdve köszöni szépen, jól elvan. A cápa amúgy is gyenge látásának ezzel nagyjából vége.

És mégis túléli ezt az abúzust, ráadásul kb röhögve. Egyrészt ugye nem igen támaszkodik a látására, szóval nabumm. Másrészt hosszútávon még hasznos is a kis parazita, ugyanis a cápa fejéhez csalogat sok-sok élőlényt, amik prédának nézik. Már a rákot, nem a cápát. És ha már a harapósabbik feléhez téved egy élőlény, akkor az általában cápaszarként végzi.

Ember ellen irányuló támadást amúgy még soha nem regisztráltak. Ez vagy azt jelenti, hogy nem volt még ilyen incidens, vagy azt, hogy aki fel tudta volna jegyezni, az a fent taglaltak szerint végezte. Búvárok könnyen meg tudják amúgy figyelni közelről ezt a fajtát, mert a lassan úszó behemót nem vielkedik agresszívan. Azért jobb az elővigyázatosság, hiszen a grönlandi cápa nagyobbra nő meg, mint a nagy fehér. 7 méternél nagyobb példányt is mértek már, abban meg azért már van erő. És amúgy is, egy több száz éves matuzsálemnek illik megadni a tiszteletet.