Jó reggelt, még van 600 évünk

Stephen Hawking szerint legalábbis körülbelül ennyi időre van szükségünk ahhoz, hogy egy tűzgolyóvá változtassuk a Földet és mind meghaljunk. Már ha nem sikerül időben meglépnünk a bolygóról.

Ezzel már elég sok sci-fi foglalkozott, de némileg aggasztó, hogy már nem csak a science fictionban és a tudományban egyaránt jeleskedő figurák – mint például Fred Hoyle – számolnak ezzel a forgatókönyvvel, hanem olyanok is, akik nem igazán szoktak regényekben gondolkodni. Zárójelben: Hoyle minden idők egyik legnagyobb science fiction-szerzője, és csillagásznak sem volt utolsó, az egyik legjobb regénye, a nagyjából megszerezhetetlen Osszián küldetése valami hasonlóval foglalkozik, igaz, kicsit másként, mint amiről Hawking is beszél – de nem lövök le poénokat. A túlnépesedés, az iparosodás és az összes többi – ide értve a környezetszennyezést is – idővel lakhatatlanná teszik a bolygót, ha pedig az emberiség – vagy bármely más faj – megfelelő fejlettségi szintet ér el, logikus, hogy keres magának egy másik otthont. Az más kérdés, hogy akad-e ilyen a közelben, egyelőre úgy néz ki, hogy óvatosabban kéne magunk alá szarni, mert a közelben csak a Hold van, ami egyrészt lakhatatlan, másrészt meg már mi lakunk ott, és iszonyúan picsán rúgnék bárkit, aki széthagyja a sörösdobozokat bográcsozás után.

Hawking arra szólította fel egy pekingi megbeszélésen, hogy támogassák anyagilag azt a tervet, hogy az ember a lehető leghamarabb expedíciót szervezzen a Naprendszerünkön kívülre, és fedezzük fel az egyik közeli csillag környezetét, hátha lakható bolygóra bukkanunk körülötte. Az Alpha Centauri úgyszólván a szomszédban van – mindössze 4,3 fényévnyire található, és sokan úgy vélik, hogy akad ott valami otthonos bolygó, ahol megél a nyárfapohók, a sirályhojsza, és úgy mellékesen az ember is.

A Starshot Breakthrough programban a kutatók azt tervezik, hogy egyfajta nano-űrhajót juttatnak el az Alpha Centaurira. A tervek szerint az apró űrhajó fénysebességgel utazhatna, az nem világos, hogy akkor miért lenne szüksége húsz évre az úthoz, hogy felfedezze, mi van a szomszédban. Ezzel a technikával – ami persze még nem létezik – egy óra alatt el lehetne érni a Marsot. A tudós reményei szerint a következő generáció már többet tudhatna a szomszédos naprendszerekről. A programot a NASA Ames Research Centerjének egykori feje vezeti, szerinte a század derekára már akár egy lakható bolygóról is adatokat gyűjthetnénk a nano-űrhajókkal.

Azt hiszem, most van igazán ideje beizzítani a hajtóműveket.

(NYPost)