A félelem erdejében
Ezt a posztot Vaunak, az éjjeli túrázónak küldöm.
Jó estét kívánok mindenkinek! Odakinn már lassan hűvösödik, pici eső csepergett, az ősz már lassan átveszi a későnyári idő helyét, és odakünn a sötétben előbújnak a kerti állatok. Denevérek, sünök, bogarak és egyéb állatok mászkálnak a fűben, miközben mi odabenn készülődünk az alvásra. Kedvesnek látjuk a mi kis biztonságos, bekerített otthonunkat. Nem halljuk, amikor odakünni a pusztában felüvöltenek az állatok, nem látjuk hogy a messzi a barlangokban fura fények villognak, olyan színek, amiket az emberi szem már csak alig-alig tud befogni. Akik arra jártak, alig tudták szavakba önteni, hogy mit láttak és mit hallottak.
Néhányan, a világ különböző pontjain egyszerre számoltak be furcsa látomásaikról. Töredezett, kusza beszédüket alig lehet megérteni, mégis mindnyájan ugyanazokat a képeket látták, elsüllyedt, sötét, hatalmas városokat. Azt is beszélik, hogy mormogás szól a világ pereméről. Csak ők, a különösen érzékeny, ideges emberek hallják álmaikban, de a hang felőrli idegeiket, szép lassan megőrülnek.
Távol a messzeségben, a tóparti lápban, a sás között lidércfény bujkál. Nem tanácsos ilyenkor odamenni. Csak fura kis emberek járnak ott, foguk között mormogva furcsa imádságaikat: “Ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn“. Nem érti senki, hogy mi ez. Talán valami ősi nyelv töredéke? Egy régi nagy vallás dekadens maradványai? Aki most eltéved az erdőben vagy a lápban, sosem kerül már haza. Körbeveszik a degenerált törpék, megkötözik, megkínozzák, aztán feláldozzák furcsa, torz istenüknek. Egyre több és több ember tűnik el odakünn.
Odafenn az égen elszíneződnek a csillagok. Kínai bölcsek szerint közel már a vég.
Na és ti halljátok már a mormogást?
Post Comment
You must be logged in to post a comment.