A hulla a pincémben
Személyes történet következik. A halott ember a pincémben egy szép csütörtöki napon lépett be az életembe. Békésen megyek haza a munkámból, hogy a kutyát levigyem sétálni, amikor rendőröket pillantottam meg az ajtómban. Azt tettem, mint minden becsületes, kommunizmusban szocializálódott gyerek és átgondoltam, hogy a rendőrök jelenlétének milyen személyes vonatkozásai vannak. Természetesen nem tudtam kizárni minden eshetőséget, ezért határozott léptekkel akartam elkerülni a konfrontációt.
Honnan tudhattam volna akkor, hogy a fehér furgon a ház előtt összefüggésben van a rendőri jelenléttel. Persze duplán szedtem a lépcsőfokokat és horgászatok emléke tolult fel elmémben. Először nem tudtam, hogy miért, aztán egyre kísértőbb érzékkapcsolásként homályosította el a tisztánlátásomat. Csontik ugrottak be, oszló halak a vízparton, felpuffadt, vízbe döglött kutyák, macskák, albatroszok.
Aztán rájöttem, hogy mindez azért van, mert kibaszottul büdös van. Még magamban poénkodtam is (next level magadban beszélés, ha magaddal próbálsz vicceskedni), hogy biztos valaki meghalt. Hajh, ha akkor tudtam volna.
A szuterénlakás lakója bizony mondom néktek elhunyt. Nem kicsit. Két vagy három hétig nem kereste senki, ezért kurvára belefolyt a parkettába. Semmi, ismétlem semmi méltóság nem szorult a dologba. A halott ember a maga tárgyiasult, vagy méginkább cseppfolyósult valójában élte tovább átlényegült életét velem minden áldott nap azt követően, amíg a helyszínelők be nem fejezték vele a vakarózást. Crime scene, mint a moziban. Vártam és vártam. Esténként az élmény még betegebb lett, mert a szomszédaim valami bölcs sugallattól vezérelve levendula aromájú füstölőket és gyertyákat helyeztek ki a folyosóra, amitől konkrétan úgy éreztem magam, mint egy mauzóleumba.
Aztán a kevésbé elmés lakók parfümöt használtak. Krasznaja Moszkva, levendula és hát a tag szaga a pincében. A halott ember körberajongta az életem, gyakorlatilag minden ízében a mindennapjaim részévé vált. Tudtátok, hogy az ízlelés egy jelentős részét a szaglásunk adja? Ezért is van az, hogy ha meg vagyunk fázva, akkor semmit nem érzünk a kajánkból, hamuvá válik a szánkban. Na, nekem a hulla a pincében volt az umámi az étkeimhez. Esténként, ha csendben maradtam és a kutya körmei sem kopogtak a laminált padlón hallani véltem lassú oszlását, ahogy csordogál az ezeréves hajópadló repedéseiben.
Persze minden megváltozott, amikor végeztek a helyszínelők. A lenti lakás főbérlője jelezte, hogy gondoskodik arról, hogy a halott pacák pacáját eltüntesse az életemből. Én mit sem sejtve megörültem a lehetőségnek, hogy végre nem dögszagban megyek haza. A kutyám csendben gyászolt, titkon szerintem azt remélte, hogy valami klassz új álcát ölt magára, ha egyszer végre keresztülszabadul a lerácsozott pinceajtón és végre teljes egészében egylényegűvé válhat a hullával, addig hempereghet benne, amíg illatmolekulái és elmállott porhüvelye betölti a kis szőrmók testének minden apró szegletét.
Ehelyett eső jött. Árvíz jellegű eső. A pincében nagyjából fél méternyi víz állt és az egyre tompuló vízpart élményt az agyam vigyorogva rángatta elő abból a bugyorból, ahol a sokadik temetőhangulatban töltött nap után sikerült elásnom. Megint geci büdös lett. Csatorna és hullaszag.
A halott csávó immáron fél méteres magasságban mindenhol jelen van a pincében. Most már örökre az életem része lesz.
Asszem ugyanitt lakás eladó.
