A hulla a pincémben

Személyes történet következik. A halott ember a pincémben egy szép csütörtöki napon lépett be az életembe. Békésen megyek haza a munkámból, hogy a kutyát levigyem sétálni, amikor rendőröket pillantottam meg az ajtómban. Azt tettem, mint minden becsületes, kommunizmusban szocializálódott gyerek és átgondoltam, hogy a rendőrök jelenlétének milyen személyes vonatkozásai vannak. Természetesen nem tudtam kizárni minden eshetőséget, ezért határozott léptekkel akartam elkerülni a konfrontációt.

Honnan tudhattam volna akkor, hogy a fehér furgon a ház előtt összefüggésben van a rendőri jelenléttel. Persze duplán szedtem a lépcsőfokokat és horgászatok emléke tolult fel elmémben. Először nem tudtam, hogy miért, aztán egyre kísértőbb érzékkapcsolásként homályosította el a tisztánlátásomat. Csontik ugrottak be, oszló halak a vízparton, felpuffadt, vízbe döglött kutyák, macskák, albatroszok.

Aztán rájöttem, hogy mindez azért van, mert kibaszottul büdös van. Még magamban poénkodtam is (next level magadban beszélés, ha magaddal próbálsz vicceskedni), hogy biztos valaki meghalt. Hajh, ha akkor tudtam volna.

A szuterénlakás lakója bizony mondom néktek elhunyt. Nem kicsit. Két vagy három hétig nem kereste senki, ezért kurvára belefolyt a parkettába. Semmi, ismétlem semmi méltóság nem szorult a dologba. A halott ember a maga tárgyiasult, vagy méginkább cseppfolyósult valójában élte tovább átlényegült életét velem minden áldott nap azt követően, amíg a helyszínelők be nem fejezték vele a vakarózást. Crime scene, mint a moziban. Vártam és vártam. Esténként az élmény még betegebb lett, mert a szomszédaim valami bölcs sugallattól vezérelve levendula aromájú füstölőket és gyertyákat helyeztek ki a folyosóra, amitől konkrétan úgy éreztem magam, mint egy mauzóleumba.

Aztán a kevésbé elmés lakók parfümöt használtak. Krasznaja Moszkva, levendula és hát a tag szaga a pincében. A halott ember körberajongta az életem, gyakorlatilag minden ízében a mindennapjaim részévé vált. Tudtátok, hogy az ízlelés egy jelentős részét a szaglásunk adja? Ezért is van az, hogy ha meg vagyunk fázva, akkor semmit nem érzünk a kajánkból, hamuvá válik a szánkban. Na, nekem a hulla a pincében volt az umámi az étkeimhez. Esténként, ha csendben maradtam és a kutya körmei sem kopogtak a laminált padlón hallani véltem lassú oszlását, ahogy csordogál az ezeréves hajópadló repedéseiben.

Persze minden megváltozott, amikor végeztek a helyszínelők. A lenti lakás főbérlője jelezte, hogy gondoskodik arról, hogy a halott pacák pacáját eltüntesse az életemből. Én mit sem sejtve megörültem a lehetőségnek, hogy végre nem dögszagban megyek haza. A kutyám csendben gyászolt, titkon szerintem azt remélte, hogy valami klassz új álcát ölt magára, ha egyszer végre keresztülszabadul a lerácsozott pinceajtón és végre teljes egészében egylényegűvé válhat a hullával, addig hempereghet benne, amíg illatmolekulái és elmállott porhüvelye betölti a kis szőrmók testének minden apró szegletét.

Ehelyett eső jött. Árvíz jellegű eső. A pincében nagyjából fél méternyi víz állt és az egyre tompuló vízpart élményt az agyam vigyorogva rángatta elő abból a bugyorból, ahol a sokadik temetőhangulatban töltött nap után sikerült elásnom. Megint geci büdös lett. Csatorna és hullaszag.

A halott csávó immáron fél méteres magasságban mindenhol jelen van a pincében. Most már örökre az életem része lesz.

Asszem ugyanitt lakás eladó.

43 thoughts on “A hulla a pincémben

  • July 8, 2017 at 07:26
    Permalink

    Pont most vagyok életem fordulópontján, hogy ha meghalok, akarom-e, hogy rám találjon valaki, vagy kurva mindegy. Mert ha akarom, elmegyek ebből a posványból, ha nem akarom, vegetálhatok itt tovább.

  • July 8, 2017 at 07:51
    Permalink

    úgy látom, most nagyon ráfordultunk erre a szag-vonalra

    de ideje is volt a gasztrokilengések után

    • July 8, 2017 at 08:05
      Permalink

      Na, kimegyek piáért, aztán udvarolok neked.

      • July 8, 2017 at 09:44
        Permalink

        Visszajöttem, vettem rozé pezsgőt.

      • July 8, 2017 at 11:10
        Permalink

        Sarolt pls ne ijeszd el az egyetlen klasszikus műveltségű gasztrofil bölcsészt a szerkesztők közül.

        • July 8, 2017 at 11:13
          Permalink

          Jól van, nem ijesztem el.

    • July 8, 2017 at 10:59
      Permalink

      Jó fejnek tűnsz.

  • July 8, 2017 at 08:01
    Permalink

    Érdekes, hogy életében senki le se szarta, most meg minden lakó életében helyet kapott.

    • July 8, 2017 at 12:49
      Permalink

      rájöttem, ha nem jön össze a rocksztárság, valami forgalmas helyen fogok meghalni. mondjuk a hármas metróban

      • July 8, 2017 at 13:43
        Permalink

        Ha csak elalszol egy ülésen, senki nem veszi észre, hogy meghaltál.

        • July 8, 2017 at 21:08
          Permalink

          vagy akkor is azt hiszik, ha ébren vagyok

          • July 8, 2017 at 21:15
            Permalink

            néha azt hiszem.

    • July 8, 2017 at 11:15
      Permalink

      Önarckép? Egész jól nézel ki. Virsliket használsz hajcsavarónak?

      • July 8, 2017 at 11:57
        Permalink

        Sajtosat! 😊

        • July 8, 2017 at 13:10
          Permalink

          Ötletes!

  • July 8, 2017 at 08:12
    Permalink

    Véletlen volna,hogy az elhúnyt pár hét alatt pépesedik, mint a túlérett banán?

  • July 8, 2017 at 08:24
    Permalink

    a legsokkolóbb az “Uncategorized” címke.

  • July 8, 2017 at 09:46
    Permalink

    ne má, hogy csak 3 hét után lett szaga…

    • July 8, 2017 at 10:22
      Permalink

      Három hét után nyitották rá az ajtót, a pinceajtó és a lakásajtaja mögött volt.

  • July 8, 2017 at 11:05
    Permalink

    Gone but not forgotten!

    Mi egy sünit locsoltunk szét félig a kertben, miután óvatlanul beleesett a kútba egy olyan lyukon keresztül, amin be se kellett volna férnie és nem vettük észre. A félig szétmállott sünidarabkák nem esztétikusak, hasonlóképp visszataszító, ahogy egy vödörrel megpróbálod kihalászni.

    • July 8, 2017 at 12:48
      Permalink

      a jégbe fagyott széttépett vakond vagy mi a franc is jó móka, amikor csákánnyal bontod ki a cafatkákat

  • July 8, 2017 at 11:36
    Permalink

    Amúgy itt van élet, vagy csak hulla
    Addig is hallgasd a tilost

    • July 8, 2017 at 17:56
      Permalink

      Néha úgy érzem neked részesedésed van a Tilosban azért reklámozod xd

      • July 8, 2017 at 18:04
        Permalink

        Néha.. részesedésem… reklámozom… te… én…

        • July 8, 2017 at 18:15
          Permalink

          Sok volt az a rozé xd

          • July 8, 2017 at 19:01
            Permalink

            tényleg?
            Te is faszkalap vagy, mint ionágyú?

          • July 8, 2017 at 19:43
            Permalink

            Mert mit mondott kékbuzi?

          • July 8, 2017 at 19:54
            Permalink

            kioktatott.

          • July 8, 2017 at 20:19
            Permalink

            Hát nem csodálom

          • July 8, 2017 at 20:22
            Permalink

            Jó, akkor felejtsetek el

  • July 8, 2017 at 18:00
    Permalink

    Ezt némi fantáziával tovább lehetne fokozni és akkor egész faszentos horror lenne. (Na jó kicsit így is az)

  • July 8, 2017 at 18:21
    Permalink

    mondjátok, faszkalapok, hogy nem akartok itt látni, értek én a szóból.

  • July 9, 2017 at 12:14
    Permalink

    hát bazmeg…
    épp most akartam kajálni menni…

  • December 2, 2017 at 16:57
    Permalink

    Jézusmária, baszd meg.

Comments are closed.

%d bloggers like this: