A kanálgép

Éveken keresztül hordtam magamnál egy kanálgépet a hátizsákom egyik zsebében, csak akkor hagytam otthon, ha kirándulni mentem, illetve ha volt nálam valami főtt étel, mert egyetlen anya sem engedi el gyermekét otthonról egy fél disznó, négy kurva nagy dinnye és egy fazék leves nélkül, és út közben valamiféle sörözésféle kitérő alkalmával kialakult bennünk az étkezési igény.

A legtöbb hasznos dolgot tapasztalataim szerint az ember egyébként otthon hagyja. Ugyanebben a táskában szintén éveken keresztül utazott velem egy szikravető is (sose gyújtottam vele tüzet, és ami azt illeti, lényegesen több időt töltöttem ekkoriban a városban, mint az alaszkai vadonban), na, azt soha nem hagytam otthon. Elemlámpa is mindig van nálam (erről majd írok egyszer, mert kifejezetten jó vétel volt), kivéve akkor, amikor a ködös félhomályban próbálok nem eltévedni egy hegyi úton a vaksötétben. Olyankor nincs.

Szóval a kanálgép hosszabb kirándulásokhoz kötelező darab, de mivel elképesztően szarok szoktak lenni ezek a műanyag evőeszközök, az sem baj, ha a hétköznapi cuccaid között van. Elfér. (Nálam biztosan). Ha hozzám hasonlóan elfelejtesz evőeszközt is venni a kajához, szintén jól jön (ja, nem, olyankor otthon felejted).

Kanálgépből is van többféle – én a magyar honvédségire esküszöm, valószínűleg azért, mert nem voltam katona. Lehet néha kapni szar kínai étkészleteket is, ezek jellemzően valami bádogból összegányolt vackok, ráadásul általában drágábbak is, mint a jó öreg honvédségi cucc, no meg persze léteznek holland, német, a jó ég tudja, még hol rendszeresített darabok is, de azokon nincs sörnyitó.

(Oké, tudom, minden sörnyitó).

Mélységesen helyeslem, hogy a klasszikus svájci bicskán is helyet kapott egy dugóhúzó, ha pedig már ilyesmit Magyarországon nem kap a katona, legalább legyen már valami, ami legalább szimbolikusan összeköti a katonaságot az alkoholfogyasztással (a katona már nem szimbolikusan, de biztosan összeköti).

A kanálgép egy egyszerű, de zseniális konstrukció, már ha nem vesszük figyelembe a kés kialakítását – bár a löncshúst még elbírja, májkrémet is lehet vele kenni, és egyébként is, lehet, hogy mindent otthon felejtek, de az kizárt, hogy ne legyen nálam egy kés. Kanál ritkábban van nálam, villa pedig úgyszólván soha, úgyhogy bátran állíthatjuk, hogy ez egy hiánypótló cucc. Ja, és a sörnyitó mellett van rajta még konzervnyitó is, az olyan kiválóan működik, hogy valószínűleg az összes ilyen-olyan konyhai gépszörny elbújhat mögötte.

A kanálgépet 1964-ben vezették be a Magyar Honvédségnél, nem tudom, azelőtt milyen volt az élelmezés, de egész addig a katonáknak csak egy kanaluk volt (és nem is ilyen ravasz spork vagy hogy hívják ezeket a minden-az-egyben-de-semmire-se-jó vackokat, csak egy sima kanál). A hátborzongató technikai innovációtól megrészegült katonák úgy megörültek az eszközpark bővítésének, hogy rögtön el is keresztelték kanálgépnek.

Szeressétek a kanálgépet.

(az etimológiáról szóló részről itt tájékozódtam.)