A kötelező körök

Ránk lett szólva, hogy nőnap alkalmából erőltessük meg magunkat, és köszöntsük fel a lány olvasóinkat. De nyilván nem lehet csak úgy odaböfögni egy “Boldog nőnapot, csajok!” posztot, szóval kell valami kis történet amiben van nő. Elég sokat agyaltam (igen, most hazudtam), és arra jutottam, hogy a mai nap története pont megfelelő lesz. Van benne minden ami kellhet: naivitás, felháborodás, tanulság, meg nő is.

A naivitás

Vinnem kellett a kocsit a 60 ezres kötelező szervizre. Egy jól bejáratott vidéki kisvárosba hordom, az ottani márkaszerviz nagyon bevált. Üvegfal mögé leültetnek egy fotelba, megkínálnak kávéval, és végignézheted, ahogy a szerelő kollega megad minden jót a kocsinak. Teljesen korrektek, de nem olcsók. Ezt tudtam, fel is voltam készülve rá, hogy a 60 ezres karbantartás amúgy is nagyobb műsor. Szóval amikor vettem fel kápét egy automatából, akkor egy harmincassal többet számoltam, mint amit amúgy maximum összegnek gondoltam. Úriember vagyok (köhhköhh), ezért nem kérdeztem rá telefonon előre, hogy mennyi lesz a vége a mutatványnak, szóval inkább megyek tutira.

A felháborodás

A lazán odavetett kérdések a legalattomosabbak. “Kiégett az egyik tompított, cseréljük, ugye?” Hogyafaszba ne, emlékszem még az Avensisre, annak a jobb elejében az izzócsere konkrétan kihozta belőlem az állatot. A hidraulika miatt nem lehetett hozzáférni, még egy nőgyógyász is tutira megszenvedne a feladattal. Bevillant a kép ahogy tépte le a bőrt a kézfejemről a lemez miközben próbáltam besakkozni a helyére a rögzítő fület, és ordítva szidtam az összes aprókezű köcsög kis sárga jó kurva anyját. Hát fogok én még egyszer szopni? Dehogyis, ráadásul ehhez a kocsihoz még sosem nyúltam, ki tudja itt milyen buktatók vannak.

Persze, csináljátok csak!

A végén a számláról derült ki, hogy potom 9 rongyért számolták meg az izzót. Amikor meglátta az arcom az ügyintéző, gyorsan elém tolta a katalógust, és rohadjon meg, tényleg annyiba kerül ez a nyomorult szar. De ki fogok én veletek baszni, rendelek Kínából pár raklappal, és ott fogom féláron árulni a Toyota márkakereskedésetek előtt. Szerintem gyorsan elmenne a készlet, a szürke arccal kitámolygó ügyfelek valószínűleg szívesen betáraznának belőle.

A tanulság

A fent emlegetett izzó (pfejj) csak egy volt a pár apróság közül, ami miatt gyakorlatilag annyi kápém maradt, hogy még tudtam volna inni egy kávét, ha akarok. Viszont mivel a vérnyomásom már be lett állítva rendesen, így inkább kihagytam. Amúgy nem lett volna gond akkor sem, ha nincs nálam annyi amennyi fedezi a számlát, csak mivel kártyával nem lehet fizetni, így lehet csattogni a halál faszára, mert kb másfél kilométerre van a legközelebbi ATM. Mondjuk legalább nem gyalog kell menni, mert nyilván használhatja (zokogva) az ember az éppen felfrissült autóját, de akkor is, na. A tanulság az, hogy mostantól mindig megkérdem, hogy mennyi lesz a végösszeg, és arra rászámolok jó sokat, így tutira nem lesz hideg zuhany még egyszer.

A nő

A pénztáros kiscsajon annyira mini volt a szoknya, hogy kilátszott a bugyija. Az mondjuk jó volt.

Boldog nőnapot, csajok!