Happy Holidays!

Boldog Nőnapot minden nőnek! Mindenkinek, aki nőnek vallja magát! Mindenkinek, akit nem sértünk meg ezzel!

Pont a mai nap botlottam bele a keltetőfészkünkön egy cikkben, ami épp arról írt, hogy milyen pronyó dolog, hogy a nőnap egy táblacsokis, egyszálvirágos ünnep. Hát most kellemetlen lesz, amit mondok, de én mondjuk ennek örülök.

Azon kevés suttyó közé tartozok, akik nem ordibálnak habzó szájjal, ha valamelyik nő szeretne egyenjogúságot és balanszt az életben a nők (és egyébként a férfiak) javára. Számtalan kutatás bebizonyította, hogy a jobb hangulatú országokban sokkal nagyobb az egyenlőség és vicces módon az európai országok alapvetően élen járnak a nők emberként kezelésében. Hogy mi az okszerűség és hogyan alakult az okozat, azt nem szeretném feszegetni, de azt hiszem így van ez jól.

Egy tanulmány szerint amit most láttam (tökmindegy, nyilván faszság és légbőlkapott mutatókra épít) Nyugat-Európának a jelenlegi tempó alapján még 64 évre lenne szüksége ahhoz, hogy a nők hasonló körülmények között élhessenek, mint a férfiak és K-Európában ez az idő inkább a 120 felé mozog. Sovány vigasz, hogy az Észak-Amerikai szám 164 év. Ez mindenképp bíztató ránk nézve. A fizetési eltérések is marginálisak nálunk, Magyarországon ez valahol 14% körül van, ami világszinten is eléggé menő mutatónak számít. Ahol komoly elmaradásaink vannak, az a politika, egyszerűen a női választók is leszarják a nőket, ami abból a szempontból érdekes, hogy van akinek ugyan áttételesen is, de baszott kényelmes otthon rohadni és eltartatni magát a férjével.

A balansz megteremtése nem csak a nőknek kell. A férfiak elemi érdeke.

Tudjátok mivel foglalkozom szívesen szabadidőmben? Duplóból készítek vasúti pályaudvart. Gecire nem szeretek például túlórázni, lélekszívó céges tetvekkel sorvasztani az agyam, millió dolláros, semmitérő megbeszéléseken baszódni estékbe nyúlóan, hogy másnap kirohadt aggyal üljek be székembe és csak a negyedik kávé után térjek magamhoz, mert valami kikúrt fontos döntést meg kellett hozni, hogy aztán két nap múlva felül legyen bírálva. Haverral beszélgettük, hogy úgy kéne megoldani a melót, hogy elmehessünk másfél évre gyesre és mi is ikeázgathassunk egész kibaszott nap, miközben nem kell azzal foglalkozni, hogy éhen döglik a család. Sokkal jobban szeretnék bevásárolni menni és mondjuk a játszótéren kipróbálni a trambulint, mint hogy azzal baszódjak, hogy ki milyen tök önkényes deadlinet halasztott el.

Tudjátok miről szól a balansz? Hogy anyu átvegye ennek a felét. Minden épelméjű ember erre azt mondja, hogy anyu is menjen be, csinálja a dolgát, kapja meg érte a pénzt és apu ne legyen az egyszemélyes felelősséggóc, ha a család megélhetéséről van szó. Ja, hogy ezért el kell mosogatnunk? El kell indítani a takarítórobotot? Le kell vinni a kutyát sétálni? Letörölni a port? Beleverem a faszom, ezerszer szívesebben csinálom, mint hogy órák hosszat megcsontosodott agyú idiótákat győzködök. Ráadásul kutatások bizonyították, hogy anyunak több kedve van szexelni, ha otthon néha felmosol. Szóval a nemi egyenlőség a szívügyem. De ez nem áll meg itt. Ahogy mondtam, szeretném, ha a nők ugyanúgy keresnének, mint mi férfiak.

De azt is szeretném, ha a férfiaknak nem kellene rettegniük, hogy a szemét kurva, bántalmazó feleségük elhagyja őket, mert akkor az esetek 86%-ában viszik magukkal a gyereket.

Ugyanezen okból ha nők az otthoni bántalmazók, az szinte soha nem derül ki, mert a férj nem teszi nyilvánosságra, mert nagyon sokat kockáztat. Ha egy borderline a kedves mami és kellően toxikus környetet teremt otthon, akkor ha apu nem tűr, mint a barom, akkor is anyunál kötnek ki a kölkök. Ha anyu csak minden nap megalázza és szóban kasztrálja aput (ez nem azt jelenti, hogy kiheréléssel fenyegeti, hanem férfiasságában megsemmisíti), az ellen apu nem tehet semmit. Sőt, némely esetben pont a bántalmazott apu éretlen és elképesztően helytelen reakciója az ilyen bántalmazásokra a testi bántalmazás.

Szeretném azt is, hogy ne legyen kötelező kvóta semmiből. Azt szeretném, ha nem lenne valakinek csak abból előnye, hogy valamelyik nemhez tartozik. Azt sem szeretném, hogy csak férfiak dolgozzanak a tűzoltóságokon, de ahogy azt sem szeretném, hogy egy 50 kilós nyüzüge törpe próbáljon kicincálni az égő autóból, így azt sem szeretném, ha egy 50 kilós kiscsaj próbálja meg megtenni ugyanezt. Hasonlóan a mentőorvosok is lehetőség szerint ne sírják el magukat, ha fel kell tenni a ványadt testemet a hordágyra. De onnantól, hogy elbír, egyáltalán nem érdekel, hogy mi van a lába között.

Ahogy én is szívesen elmennék óvodába dolgozni és gyurmázni, legózni, időnként ordibálni anélkül, hogy rámsütnék, hogy pedofil vagyok. A legjobb virágkötő is valami faszi lett idén ha jól tudom. Klassz lenne, ha a marketingrészlegen nem úgy kéne éreznem magam, mint valami dél-afrikai enklávéban, ahol automatikusan meg kéne dögölnöm, csak mert pöcsöm van. Ahogy azt sem tudom értelmezni, hogy mi a faszért mehetnek be a csajok ingyen a bulikra, ahol nekem fizetnem kell. Mármint örülök, hogy nincs mindenhol kolbászfesztivál, de ha ez lesz a norma, az nem igazán segít a gender eqalityben.

Az se annyira fekszik, hogy ha randizni megyek valakivel, akkor az az alap, hogy én meghívom és max egy gyenge, egyszeri visszautasítás fér bele a nő részéről. Nem teljesen világos az sem, hogy miért kell nekem sofőrködnöm mindenhova: nagyon szívesen leszarnám az autókázást és olvasnám a Micimackó egyik epizódját, miközben felciccentek egy dréhert a hátsó ülésen.

Szóval csajok, hajrá! Maximálisan veletek vagyok! Boldog nőnapot!