A lányok belseje teli van feszültséggel
Ami állandóan robbanni készül.
Egyszerű ember vagyok, mint minden férfi: ha ébren vagyok és nem áll a farkam, akkor szendvicset szeretnék. Sosem értettem a játszmákat és amikor beleástam magam, akkor is csak annyit értem el, hogy még szebb kilátásom nyílt a fortyogó káoszra, ami a női lélek belsejében tombol.
Egyik-másik szemében ott örvénylik az éjfekete őrület, amit a szaporodási kényszerük, a fészekrakó ösztönükkel vegyes önprezervációs törekvésük triója egy elkeseredett haláltáncba kerget gyakorlatilag az életük végéig. Semelyik nem kivétel, de legalább nem fingják teli a lakást. Azaz de.
Az ölelésből és a dugásból is ügyet csinálnak, nem érzik, hogy az számunkra olyan, mint a lélegzetvétel: ha jön jön, ha nem nem. A férfiak áramvonalasabb, utilitarista hozzáállása megijeszti őket, mert nem értik, hogy miért vagyunk érzéketlenek, csak mert épp fókuszt vesztünk valami fontos dolog miatt, mint a foci, a forma 1, a kocsik, a vitorlázás, a számítógépek, a motorok, az órák, az akvarisztika, a kaja, a piák, a fűnyírás, a kutyasétáltatás, a befektetések, a bicajok, a gitárok, a haverok, a fényképezőgépek, a könyvek, a pecázás, a wakeboardozás vagy valami egyéb, sokkal lényegtelenebb dolog miatt.
A kommunikációhoz sem értenek. Míg nekünk kutya kötelességünk végighallgatni minden kurva unalmas, semmibe nem tartó agyfingást arról, hogy a hormonjaik épp hogyan hullámvasutaznak, hogy aztán másnap meghallgassuk az ellenkezőjét, addig ők a legelemibb eszmefuttatásokat sem hajlandóak végighallgatni a Spartacus: Blood and Sandről. Mert az ő kis premensi faszságaik fontosak, a mi dolgaink meg persze nem.
A piszlicsáré faszságokkal elszöszmötölni és egy kőegyszerű problémának a felfújása és minden potenciális eszkalációs lehetőségének a kivédése bezzeg gecire fontos. Amikor ott ülsz egy elkúródott hajszárító miatt, amit szíved szerint kibasznál, még ott kell molyolni vele egy órát, mert a főnöző tárcsája, meg az anyám picsája tudja még hogy mi olyan speciális dolog, amit kétévente esküvőkre szokott használni és már nem gyártják és mi van, ha megint meghívnak minket, mert a Katiék már nagyon összemelegedtek és amúgyis, jó lenne, ha az újhoz is lenne adapter, mert megint biztos megyünk Marokkóba. És akkor kell majd a hajszárító.
Nem igaz, hogy hogy lehetsz ennyire érzéketlen, neked már nem is fontosak a barátaink és a közös nyaralásunk?!
Oké, megcsinálom a hajszárítót. Azaz nyilván nem csinálom meg, mert a faszom se tudja, hogy mi a gond vele, de én ugye a házi szaki szerepében vagyok, akinek még azt is tudnia kell, hogy hogy kell egy geci polcot lelazúrozni. Pedig mennyivel jobban ellennék a mosogató és mosógépbe bepakolással és a mindenféle kuszkuszos, quinoás, jamszgyökeres meg nyírfavirágcukros gecik kotyvasztásával, amik gasztronómiailag pont egy fokkal jobbak a sonkásszendvicsnél, viszont pont harmincszor munkaigényesebbek.
Persze, tök finom.
Legalább kaja közben lehet hallgatni az állandó utalgatásokat féltve őrzött titkokra. Ha nem vagy kíváncsi a kibaszott Marikának a magánéletére, akkor is elcsíped a beszélgetést és nyilvánvalóan tudnod kell róla, de nem annyira, hogy pletykásnak tűnjön a lány, hanem annyira, hogy te tűnj egy kíváncsi fasznak, csak mert nem bírod már elviselni, hogy négy napja a terhességéről megy az utalgatás. Aztán ha elfelejted, hogy ez titok (mert ugyan mi a faszom a titkos azon, hogy Klári szakítani akar Józsival), akkor meg te vagy az érzéketlen fasz.
Pedig a lányok az érzéketlenek! Egyáltalán nem veszik észre, hogy a Deadpool igazából mennyire romantikus, illetve nem tudnak túllépni Total Recall lövöldözésein és mögé látni a főszereplők között feszülő erotikus szenvedélynek, ami az egészet megfűszerezi. Soha nem fogod megértetni velük, hogy a Robotzsaru igazából egy drámai film, küzdelem az emberi lélek és a gépszellem között, mert sosem olvastak képregényeket sem.
Mindenesetre leszarják az egész randit, kajálás közben meg sokatmondóan hallgatnak, meg rebegtetik a pillájukat és elvárják, hogy bohócdoktorkodj és szórakoztasd őket. Egy levest meg egy sütit rendelnek, közben meg kizabálják a lényeget romantikusan a kajádból. Utána meg sétálni kell. Van bárki, aki meg tudja magyarázni, hogy mi a fasz értelme van a sétálgatásnak? Nem, nem a menésnek valahova, a sétálgatásnak.
De ez kell a szexhez, mert az nem jöhet csak úgy. Nem bazki, arra rá kell hangolódni, meg mittudomén. A lányok ezzel nagyon hadilábon állnak: szeretnek minket gyorstüzelő bunkóknak tartani, csak azért, mert sekélyesek. Nem teljesen értik, hogy mi fiúk a felkelés előtt elkezdjük a ráhangolódást és nagyjából lefekvés után fejezzük be.
Ha esetleg el is jutsz az ágyig, akkor örülj, ha nem fáj a feje, nem fáradt, nincs valami baja. Vagy ami még rosszabb, el kell viselni a szex miatt vagy a szex ígéretéért az állandó kurkászást, ami egyrészt kibaszottul undorító, másrészt elképesztően kasztráló. A kedvencem, amikor a hájamat röcögtetik. Akkor persze minden lány megsértődik, amikor ceruzatesztelgetek szex után, vagy körberajzolgatom alkoholos filccel a szarkalábaikat, mert azokat én úúúúgy szeretem és így is ooooolyan cukik.
A lányokban van még egy csomó minden, amit utálok, de igazából én azt szeretem bennük a legjobban, hogy minden életképtelen hülyeségük ellenére még mindig léteznek.
