A pandák nem voltak mindig ilyenek
Talán sose hitted volna, de a természet egyik leghülyébb állata nem is mindig volt ilyen reménytelen eset.
A pandáknak csak a marketingjük jó: sokat dobott rajta az egyébként szintén retardált, dagadt főhőssel támadó Kung-Fu panda például megpróbálta helyreállítani a megtépázott hírnevüket, de a legjobb esetben is csak annyit tudok elképzelni, hogy azok a szerencsétlen hülyegyerekek, akik a film hatására pandák akartak lenni, ha nagyok lettek, elakadtak a bambuszfogyasztás első akadályánál. Ettől még dagadtak és szefósok nyugodtan lehetnek, de azért ahhoz komoly elszántság kell, hogy az ember – vagy a panda – napi tizenkét kiló bambuszt toljon be (alsó hangon: akik igazán komolyan veszik a dolgot, akár 38 kilóval is felzabálnak naponta).
Alapvetően persze nem is lehet olyan rossz pandának lenni: ha már kénytelen valaki fenn élni a halál fasza mögött két kilométerrel a hegyekben, akár whiskyt is főzhetne, vagy csinálhatna egy tisztességes marihuánaföldet, és csencselhetne a többi büdös döggel valami értelmes élelemre vagy pénzre. Vagy csak ülhetne a seggén, vakarhatná a tökeit és betéphetne az eukaliptusztól (a koalák bezzeg tudnak élni), de még ez sem jön össze neki: annyira leköti őket a folyamatos zabálás, hogy még baszni is elfelejtenek, úgyhogy az alig ezernyi vadon élő állat megóvásában fontos szerepet játszanak a kínai állatkertek, ahol Barry White-ot és készséges ápolókat vetnek be azért, hogy valamelyikük méltóztassa már elfelejteni a zabálást, és csináljon kispandákat. A kísérletek mérsékelt sikerrel zajlanak, néha azért sikerül meggyőzni őket arról, hogy a folyamatos bambuszozáson kívül csináljanak valami mást is.
Azt eddig is tudták, hogy a pandák elvileg mindenevők, csak épp az a baj velük, hogy kurvára nem esznek mást, csak bambuszt, az étrendjük 99 százalékát ez teszi ki. Medveféleként elvileg alkalmasak a húsfogyasztásra, de képzeljetek már el egy olyan állatot, amit még egy panda is képes elkapni – ha volt is ilyen, nem csoda, hogy kihalt. Ami érdekes, az az, hogy ez a szokásuk, mármint az egyoldalú diéta, viszonylag új keletű fejlemény: alig néhány ezer éve álltak rá a bambuszra, nem pedig kétmillió évvel ezelőtt, ahogy eddig hitték. Az még homályos, hogy mi okozta a váltást, az meg pláne, hogy miért pont a bambuszra – ebben szinte semmi tápanyag nincsen.
