A porszívó bosszúja
A legtöbb háztartási készülék finoman szokta jelezni, ha azt érzi, hogy baja van. A kávéfőzőből lassabban csorog le a reggeli kávé, miközben begyógyult szemmel várjuk mellette a csodát. Vízkőteleníteni kell, nincs mese. A mosogatógépben talált enyhe dzsuva azt jelenti, hogy ideje a szűrők pucolásának, meg egy tisztító program futtatásának.
Nem úgy a porszívó. Ez egy őszinte állat. Egy komolyabb igénybevétel után elkezd olyan hangon ordítani, hogy még a szomszéd kutyája is felmászik tőle a csillárra. Szívni persze nem szív a rohadt dög (mármint a porszívó), azt majd én fogok. Már ha nem akarom elvinni egy szervízbe, hogy leakasszanak rólam a tisztításért egy akkora összeget, amit mondjuk Ruanda szívesen látna a GDP kimutatásában. Sóher vagyok, ráadásul van csavarhúzóm, és nem félek használni. Szóval a kérdés eldőlt. Persze mindig volt fontosabb dolog a szerelésnél, de most már muszáj volt nekiállni. Már csak azért is, mert azt hiszem, hogy van egy mondás, miszerint azt fogjuk csinálni az új évben, mint amit a legelső napján. Én meg repülni akarok jövőre sokat, és nem porszívókat bütykölni, szóval nosza.
Rutinosan felmentem a gyártó honlapjára, használati útmutatóért. Abban benne van az alap karbantartás, de az nincs, hogy miként kell szétborítani ezt a szart. Kapjátok be. További gúgli, és kiderült, hogy jól látható helyen van négy csavar amit ki kell lazítani. És szó esett egy rejtélyes ötödikről is, arról annyi az infó, hogy nehéz megtalálni, sok szerencsét! Ehm. A négy csavar megvolt, hol a rossebbe van az ötödik?!
Természetesen a legfeltűnőbb helyen, a készülék tetején. Már ha a kis takaró fedelet lepattintottuk róla, közvetlenül a csévélő gombja mellett. Na csak megvagy, te kis geci! Innen már csak egy kis feszegetés, és egy reccsenő hang kíséretében szétugrik a cucc. Nabazmeg, mit törtem el??? Úgy néz ki, hogy semmit, de ez majd kiderül az összeszereléskor. Legrosszabb esetben jön a patex pisztoly, az mindenre megoldás.
Az a látvány, ami bent fogad, az még a leglelkesebb embert is minimum gondolkodóba ejti. A motor tetején vastag púderrétegként ül az évek során bejutott por. Ilyennek képzelem el a Hold felszínét borító cuccot is, gyorsan elmorzsolok egy könnycseppet. Na jó, ezt az egészet ki kell onnan venni, és majd az udvaron rámegyek ecsettel, meg porpisztollyal. Előtte kéne inni valami keményet. De még korán van, bassza meg… Csavarvadászat kezdődik ismét, végre megmozdul a motor. Közben nézem, hogy mindenféle műanyag biszbasz rögzíti a helyére, ezt egy élmény lesz visszarakni majd. De a pofám túl nagy volt, hogy én ezt itten bizony megszerelem, innen már nincs visszaút.
Motor ki, a vezetékelést óvatosan kibontom, hogy ne feszüljön. Legalább a kanóccal nem spóroltak a kis ferdeszeműek, kényelmesen tudom forgatni az egységet. Jó hír, hogy a turbinalapátokhoz hozzá lehet férni két oldalról is, nem kell teljesen szétbombázni. Rámegyek ecsettel, jééé, itt van az elektronika! Ott meg a kimenő ág nyílása! Nahát, mik vannak. Miután már a környék úgy néz ki, mintha kiborítottam volna egy zsák lisztet, úgy döntök, hogy jöhet a sűrített levegő. Dől a fojtogató por a szellőző nyílásokon, jessz! Adok én neked, te kis genya! Aztán gyorsan lefagyasztom a hüvelykujjam, csak hogy jó legyen. Mégiscsak kellett volna inni valamit…
Nagyjából tiszta minden, jöhet az összeszerelés. Recseg-ropog a műanyag, nem akar a helyére pattanni semmi. A porszívó mint egy megvadult állat fújtat, sziszeg, csíp-rúg-harap. Menjél már be a helyedre, a jó ég áldjon meg!!! Reccs. Na végre, bazmeg. Csavarokat gyorsan vissza, nagyjából úgy néz ki a porszívó, mint ahogy eredetileg is. Körbenézek a csatatéren, és megszólal hátul egy hang.
Puska kellett volna, bazmeg.
Remegő kézzel rakom vissza a szűrőket a helyükre, bedugom a villásdugót a fali malacba. Na lássuk, bekapcs! És felsüvít a hang, amire vártam. Eltűnt belőle a a végítéletet sejtető ordítás, és még szív is. Sima liba volt ez, rajtam nem fognak meggazdagodni a kapzsi porszívó szerelők! De azért csak kéne inni valamit.
