A rock örök #1

Örök ja, de már csak elfajzott, lelketlen Nu Gaze, Kawaii Metal és Electronicore albumok születnek. Manapság a hagyományosabb rock izlésünket csak nyugdíjas korú, pacemakeres faszik szolgálják ki. Őket ugyan még el lehet kapni 2-3 évente valami ülős stadionkoncerten, ha kiperkáljuk a 20 rugós jegyárat, de hol vannak már a régi szép idők…

…mondhatnánk, de nem mondanánk igazat.

A legzsírabb rifforientált klasszikus stílusokat, a blues rockot, glam metált/rockot, stoner rockot, southern rockot is brutálisan űzik szemtelenül fiatal 20-as, 30-as srácok és aránylag rendszeresen látogatják kis hazánk fesztiváljait és koncerttermeit is. Mutatok majd párat.

Itt van mindjárt az Airbourne. Ők 30 évvel az AC/DC alakulása után álltak össze, szintén Ausztráliában és épp a harmadik albumuk után, most vannak a karrierjük csúcsán. Stílusuk teljesen hagyományos hard rock, akár egy az egyben AC/DC koppintásnak is betudhatjuk őket, viszont második hallgatásra már beanozosítható, önálló és teljesen 21. századi a hangzásuk. Sehol egy oldszkúl dobozhang, a szöveg meg kedvesen odabaszós, bőrdzsekis, acéltökűs.

Nem szaroznak balladákkal, olyanuk nincs. Minden számukban a bulizzunk, piáljunk, nyomomagázt, rockandroll, kinyalomapinád témákat sikoltják felénk őszintén és hatalmas energiával. Kicsit olyan érzés őket hallgatni, mintha egy mai, nagyköltségvetésű film tépné le az arcunkat a 80-as évek nyers és kemény akciófilmjeinek stílusában. Egyszerre nosztalgikus és vicsorítósan asztakurva.

Találkozunk az A38-on basszatokmeg.