A tíz legfontosabb fűszer

Képzeld el, hogy egy lakatlan szigetre sodors a sors, ahol csak azzal főzhetsz, ami épp megterem, vagy ami a kifogyhatatlan varázsputtonyodban található. Minden, amit el tudsz képzelni, akad a szigeten, de fűszerből csak tízfélét használhatsz. Oké, van az a szabály, hogy hármat – vagy négyet? – szabad csak egy ételhez felhasználni, de tételezzük fel, hogy az ember nem kizárólag chilis babot fog enni egy lakatlan szigeten (bár ott kifejezetten kényelmes lehet).

1.

Chili

Oké, sokféle chili van, egészen másként csíp a magyar őrölt paprika, mint egy indiai chili, pláne, mint egy California Reaper (ez egyébként lehetne egy Morbid Angel-tribute neve is). Ebből én – bár nem kóstoltam mindent, persze – egy őrölt extra hot indiai chiliport vinnék, vagy thai Bird’s Eye chilit, bár ez utóbbi túl hirtelen támad, és nem tart elég ideig. Maradnék a keveréknél, még ha őrlemény is.

2.

Kakukkfű

Kakukkfű mindenbe kell, amibe nem, az vagy indiai, vagy… Hát nem is tudom, micsoda, mert a fagyitól a csokin át a marharaguig mindenbe mehet kakukkfű, lehetőleg friss, de ha hosszan főzöd, amit főzöl, legfeljebb a végén érdemes beleszórni pár ágnyit, egyébként elég a szárított. Elképesztően finom volt az általam kóstolt komlós-kakukkfüves csoki, ez is mutatja, hogy ha ez a növény kipusztulna a világból, nem is lenne érdemes élni ezen a földön. Ráadásul nő az erdőben is, kellemes erdőillata van, ráadásul olyan érdekes elfajzásokat is lehet találni, amelyik bőven terem, megél a kövön is, nagy levelei vannak, és mindezt nemesítés nélkül – csak mert a növény rájött, hogy kurva jó.

3.

Oregano

Méltatlanul hanyagolt fűszer, magyarul szurokfű. Általában az olaszokkal párosítják a bazsalikommal együtt, de mexikói kajákhoz is jól megy, frissen csak simán lekaszált fűíze van elsőre, de valóban hozzáad valamit az ételhez. A grillezett gomba tökéletes kísérője, esetleg egy kevés olivaolajjal és balzsamecettel elkeverve – ilyenkor elbírja a kakukkfüvet és a petrezselymet is, egyszer élünk, na.

4.

Bazsalikom

Egy újabb bizonyítéka annak, hogy burkoltan mindannyian olaszok vagyunk, vagy legalábbis mediterránok. Az, aki nem szereti a bazsalikomot paradicsommal – vagy akár eperrel -, nem is ember, valami kő van a szíve helyén, az ízlelőbimbói megőszültek és kiszáradtak, és alapvetően nem lenne szabad mást ennie, mint Smack levest (de legyünk kegyesek: abból lehet a csípős marhásat is, persze némi fokhagymával és chilivel).

5.

Fokhagyma

Fokhagyma nélkül megállna az élet – nem csak a pörkölthöz és a curryhez elengedhetetlen, de magában is finom. Mióta Montaigne, az ősblogger az esszéiben megállapította, hogy úri körülményei ellenére jobban kedveli a fokhagymát, a szalonnát és a barna kenyeret, mint a „paskolt húst”, úgy érzem, hogy semmi proli nincs abban, ha az ember marékszámra zabálja a fokhagymát. Büdös vagy? És? Montaigne is büdös volt, mégis milyen népszerű még mindig. Mondjuk valószínűleg már elmúlt a szaga, de akkor is.

6.

Kapor

Alapvetően nem egy nagyon fontos dolog, míg az embernek eszébe nem jut a kovászos uborka, az pedig nem létezhet kapor nélkül. Kaportalanul csak valami rohadt lében úszkáló hasznos dolog – persze fokhagymásan. Annak ellenére, hogy nem vagyok a fűszer nagy rajongója, például a kaporszószt kifejezetten utálom, fontos, hogy legyen nálunk, ha egy lakatlan szigetre kerülünk, mert vagy megszeretjük, mert nincs más, vagy rájövünk, hogy folyton süt a nap, kurvára ráérünk, van uborkánk, kenyerünk, borsunk és fokhagymánk, úgyhogy akár készíthetnénk kovászos uborkát is. Igen, a hekkhez.

7.

Bors

Annyira alap, hogy majdnem ki is felejtettem – a bors elengedhetetlen, meg is értem, hogy miért ért annyit annak idején kilója, mint az arany. A frissen őrölt bors körül szerintem túl sok mítosz terjeng, tény, hogy illatosabb és ízesebb, mint a borstartóban porosodó porszerű szar, de a másfél méteres borsőrlő azért már túlzás, ahogy az elemes-világítós is. Nekem van olyanom – elemes-világítós, mármint -, azt tudnám elképzelni, hogy áramszünet esetén átverhetem vele a vérebeket, miközben menekülök.

8.

Só

Oké, ez nem is fűszer, de kell. Én azt mondom, hogy felejtsétek el a mindenféle fekete-rózsaszín-kézzel szedett kisfaszom sókat, elég, ha tengeri, az is csak azért fontos, mert a durvább szemű só szar, ha megsózol vele egy kukoricát vagy egy szelet paradicsomot (amit igenis sózni kell egy cseppet, hogy kijöjjön az íze). A só finomsága vagy durvasága egyedül akkor számíthat, ha serpenyőben sütsz valami halat, és azt képzeled, hogy távolabb tartják majd a durvább szemcsék a főzőfelülettől – ebben akár lehet is valami, de nem hiszem, hogy létfontosságú lenne. A só viszont az, ha izzadsz, egy csomó kijön belőled, úgyhogy kell belőle enni is.

9.

Római kömény

Ha már kömény, akkor római kömény, bár szívem szerint vinnék simát is a rántott leves miatt, meg hát a pörköltbe is kell egy kevés, de ha indiai vagy arab kaját akarsz főzni, ez megkerülhetetlen. Sajnos még számos fűszer kell hozzájuk, úgyhogy írhattam volna garam masalát vagy bármilyen masalát is, és azzal már elboldogulnék, de ez még egy rendes chilis babból sem hiányozhat. A római kömény a fűszerkeverékek hagymája, az, amivel feldúsítod az ételt, az, ami az alapot adja, azt az ízt és illatot, mint amikor egy izzadt mexikóit nyalogatsz, mégis finom, és mégis erre tud ráépülni a chili, a fahéj és a többi fűszer, amit összeraknak masalának. Ha masalát nem is vihetnék, ilyet biztos vinnék, hátha találok a szigeten valamit. Mondjuk egy indiai fűszerest.

10.

Fahéj

A fahéj jó, mert karácsony-illata van, de lehet variálni húsokhoz és levesekhez is, bár ez utóbbit én nem igazán szeretem – viszont elengedhetetlen a forralt borhoz, úgyhogy muszáj, hogy legyen az embernél, ha a lakatlan szigeten hirtelen zordabb körülmények köszöntenének be. Azért is jó a fahéj, mert ha nincs is kardamomunk – pedig kéne -, egy indiai rizshez kiváló fűszer a szegfűszeggel együtt (ez szintén nincs, ha úgy nézzük), és még néhány édességhez is jól jöhet, ami engem teljes egészében hidegen hagy ugyan, de gondolnék más hajótöröttekre is. Kaphatnának fahéjas pacalt például.

A listáról fájdalmas módon kimaradt a tárkony, a petrezselyem, a borókabogyó (a kurva fahéj miatt, mert valahol engedményeket is kell tenni), a menta, a gyömbér és az édes pirospaprika, nem is beszélve a rozmaringról, de sebaj, mert valószínűleg nem kell majd sosem egy nem létező szigeten mindössze tízféle fűszerrel vendégül látnom senkit sem.