Ínyencségünk: a zsírkő
Bár gyakran felmerül mindenkiben, hogy a petefészekrák-kockázat ellenére habzsoljon egy kis zsírkövet, mégis óva intenék mindenkit attól, hogy kipróbálja. Ahogy a napokban kiderült, már a multikban sem szabad megbízni, mert bizony a Johnson and Johnson is kispórolja alkalmanként a hőn áhított zsírkövet a púdereiből. Gondolom ez az oka annak, hogy nem is reklámozzák úgy, mint ami folyamatosan jelen van a termékben.
Eva Echeverria szerencsétlen nem volt olyan mázlista, hogy megússza ezt a petefészekrák dolgot és sikerrel perelte a Johnson and Johnsont, hogy az ő terméküktől kapta. A zsírkő egyébként egy szilikát, angolul nagyjából a púder szinonímája: “talc”-nak, esetleg szteatitnak hívják. Tidni kell róla, hogy csillámszerű filoszilikát főcsoportba is sorolják. Nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy ha valami szilikátról van szó, hogy valami légúti megbetegedés is belekerül a dologba. Na nem így a zsírkőnél.
A zsírkövet kozmetikai és gyógyszerkészítményekben is használják, valamint a könnyűiparban, gumigyártásban, festékgyártásban, növényvédőszerekben. Krétaként is kiváló. Gondolnánk, hogy ezt a szart ezek után csak nem esszük meg, de persze, hogy de: szárított ételekben előfordulhat, mert nyilván tök ártalmatlan, ha egyszer az agyagásványfélékhez hasonlóan tök jó a nedvesség megkötésére.
Nem vagyok egy nagy organikus kaja hívő, de egyszerűen csodálatos, hogy mi mindent meg nem zabáltatnak velünk és mi mindent magunkra nem kenünk.
