Kicsi út, hova mész?

Ha valami rettentően fel tudja dobni az embert és főleg a gyereket, az Gryllus Vilmos. Az égből pottyant mesékben a creepy sztorik mellett az egyetlen pozitív dolgot Vilmos prüntyögése jelentette, ami gyakorlatilag azóta sem állt meg. Ha egy picit elengedi az ember a kézenfekvő narratívát, akkor a Biciklizős Lemez dalai komoly egzisztenciális mélységeket boncolgatnak. A

Kicsi út az egyik vitathatatlan kedvencem. A felnőttkor alkonyán élő ember útkeresése ötvöződik benne egy olyan mentorálási attitűddel, ami mosolyt csal az ember arcába. Esküszöm kedvem lenne Vilmos bácsinak a kezét fogva elmenni a rétre, hogy megmutassa, ahogy ő azt látja. Ráadásul tökre nem tűnik pedofilnak.

Hallgassátok meg és legyen szép a mai napotok is!