A vitorlázás – hogy a faszba kezdjem?
Van ez a misztikus köd, ami körbeveszi a vitorlázást. Gazdagok sportja, hű de kurva menő, biztos nagyon drága. Burzsuj lemegy a Q7-tel a Balatonra és kurvák seggéről szívja a kokaint a nyílt vízen. Nos a dolog csak félig van így.
A vitorlázás egy meglepően könnyen hozzáférhető sport, csak mint minden máshoz is, tudni kell, hogy hogyan fogj hozzá. Az nagyjából mindenkinek lejön az első nekifutás után, hogy vitorlást még bérelni is baszom drága (aminek inkább az üzleti kínálat szűkössége az oka, mert elképesztően nem rentábilis dolog), venni meg nagyjából elképzelhetetlen. Ez így is van egyébként, új vitorlást venni talán még az újautó-vásárlásnál is komolyabb gazdasági öntökönrúgás. Egy vitorlás hobbi célú vásárlása valahol a nyaralóvásárlástól a készpénz konkrét elégetéséig meghúzott vonal utóbbi felén tartózkodik.
Mert egy vitorlás amortizációja borzalmas. Hasonlóan egy autóhoz (egyébként árban is nagyon hasonló korrelációt mutat), azzal az eltéréssel, hogy az autón elvégzett javítások mellett még a vitorla és a kötélzet karbantartására, illetve a hajótest daruzására, téli tárolására, parkolására és algagátlózására is töménytelen pénzt kell fordítani. A fogalmatlan kezelésből fakadó károkat nem érdemes ide venni, mert ez egy autónál is jelenlévő költség. Szóval igen, ott tartunk, hogy elköltöttünk tizensok milliót egy hajóra és még évente elverünk rá másfél milliót, hogy minden évben csökkenjen egy millióval az újraértékesítési ára. Ezt egy hetes bömbinek adott esetben megbocsájtja az egyszeri burzsuj, de a hetest nem két hetet használod az egész évben.
Igen, két heti szórakozásért két és fél millió forintot fizetni kimondottan nagy luxus. Mondhatni ostobaság. Ezért vesznek az igazán felháborítóan burzsuj emberek is inkább közösen hajókat, illetve adják ki nem használt időben a hajót másoknak, bérbe. Könnyű rájönni, hogy mi a megfejtés: nyilván vastagon megéri magunknak is bérelni. Mint egyébként nyaralót, de erről majd egy másik posztban. Tehát első pont: hacsak nem földet készülsz kerülni, inkább bérelj.
Márpedig ugye nem földet készülsz kerülni, mert fingod nincs az egészről ugye. Nos a vitorlázáshoz elsajátításához nem a Jeanneu 50DS a szűk minimum, hanem a Kalóz. Érdemes minél kisebb hajóval megpróbálkozni, ezeket nagyságrendileg 2500 forintért lehet bérelni egy órára, ami az első két-három próbálkozásra pont elegendő. Nem érdemes csoportosan kísérletezni a dologgal, a legmegfontoltabb döntést akkor hozzuk, ha kerítünk valakit, aki rendelkezik vitorlásvezetői engedéllyel és kellő tapasztalattal, hogy egy órára kimenjen velünk és megmutassa, hogy mi fán terem ez az egész.
A másik opció, hogy többedmagunkkal összedobunk egy fél nap hajóbérlésre. A kisebb Rebel már félnapi tizenöt-húszezer forint magasságától hozzáférhető, egy tapasztalt skipper egyedül is el tudja kormányozni minden komolyabb nehézség nélkül. Egy fél nap a legénység szerepében (mancsaftolás) eldönti, hogy az embernek van-e kedve az ilyesmihez. Mindig érdemes ezzel kezdeni, mielőtt az ember belefog egy drága tanfolyamba.
Csak ezután kezdjünk el kutakodni a tanfolyamok után. A tanfolyamokat eltérő módon szervezik és bonyolítják le az egyes iskolák. Közös tulajdonságuk, hogy a magyarországi vizsgához szükséges elméleti és gyakorlati oktatást csak akkreditált oktatók végezhetik. Persze elképzelhető, hogy a fusiban talált oktató óráit leigazolja egy másik oktatóbrigád baráti alapon, de ezt nem árt előre tisztázni. A tanfolyamok ára általában százezer forint körül mozog. Ha nem is megyünk rögtön vizsgázni (a vizsgarend jelentősen megváltozott a közelmúltban és kimondottan nehéz elméleti részeket tartalmaz, jellemzően többhetes felkészüléssel teljesíthető), akkor is megfelelő elméleti és gyakorlati hátteret tud nyújtani a kedvtelési célú vitorlázáshoz.
Kisebb vitorlásokhoz nem szükséges a jogosítvány, mert vízi sporteszköznek minősülnek. Ezek lényegében vitorlás csónakok, amelyekkel úgyanúgy el lehet szórakozni, mint egy nagy, tőkesúlyos vitorlással és bérlésük is jelentősen olcsóbb. Én mégis arra bíztatnék mindenkit, aki ebbe belefog, hogy a tanfolyami díjon felül érdemes az időt és az energiát rászánni, hogy a vitorlásvizsgát is letegye (további 43000 forint költség). Ez a dokumentum feljogosít arra, hogy belvízen (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó) az összes fellelhető vitorlást vezethesse.
Amiről még érdemes szót ejteni, az a tengeri vitorlás jogosítvány. Ez alatt jellemzően a horvát B típusú kishajóvezetői engedélyt szokták érteni. Ez a dokumentum valami elképesztően röhejes áron elérhető, ha jól emlékszem 15000 forintnak megfelelő horvát kunát kérnek el érte a horvát hatóságok és a célja a horvát hajós kultúra fenntartása és ápolása, ami hozzáférhető külföldiek számára is. Fontos tudni, hogy a magyarországi “brókerek” mind árulnak hozzá kisebb-nagyobb oktatási csomagokat, amik szinte kivétel nélkül arról szólnak, hogy leutaztatnak Horvátországba, ahol pár órányi felkészülés után letehetjük a tengeri vizsgát.
Óvva intek mindenkit attól, hogy ezt az utat kövesse. A horvát papír önmagában semmire sem jó. Sem gyakorlati hátteret, sem elegendő elméleti hátteret nem nyújt a hajóbérléshez. A tengeri körülmények pedig különösen kockázatossá teszik a vitorlázást. Miután kellő gyakorlatot szereztünk belvízen a vitorlázásban, kötélkezelésben, kikötésben és navigációban, csak akkor javaslom, hogy bárki egyedül kimerészkedjen a tengerre. Persze vállalkozó kedvűek napi bérlés szintjén kipróbálhatják magukat a strand környéki vízeken, de egy gyorsan érkező viharos szél komoly károkat tud okozni a hajóban és a legénységben is.


