A vízilószar a világunk megmentője
Vannak kedvenc témáink és amikor ezek összeérnek, az mindig nagy szerencse.
Amikor a víziló, a szar és a tudomány kerül konstellációba, nincs más dolog, mint megírni.
Mit kell tudnunk a vízilovakról? Hogy nem is lovak.
Amit a vízilovakról tudni akartál, de sosem merted megkérdezni
Nem mellékesen az emberre harmadik legveszélyesebb halálos emlősök.

Ezúttal egy szerdán megjelent új tudományos kutatás mutatott rá az eddig ismeretlen, rejtett oldalukra, mégpedig a szaros oldalukra. Ugyanis rengeteget szarnak.
Legutóbb azt már felderítettük, hogy ilyenkor gyakorlatilag kipusztítják a folyók élővilágának egy részét, a halak kifejezetten rosszul járnak amikor jön a szárazabb időszak és az vízszint apadóra vált.
Azonban azt eddig nem feltételezték, hogy a víziló milyen mértékben része a szilícium* körforgásnak és ezzel egy olyan szerepet vállal az ökoszisztémában, amivel szinte pótolhatatlanná teszi a kakiját.
*Amikor szilíciumról van szó, nem csak azt kell érteni, amiből a mobiltelók mikrocsipjei készülnek, a Föld felszínének elég jelentős részén megtalálható a szilícium-dioxid, népszerű nevén homok.
A víziló született gyilkos, nem csak az emberre veszélyes, de megöli az arra tévedő krokodilokat vagy akár még az oroszlánokat is elkapja a hatalmas állkapcsaival és akkor nincs menekvés.
Annak ellenére, hogy nem riad vissza a kannibalizmustól sem, elsősorban növényevő és rengeteget zabál. A növényeknek minden részét elfogyasztja és amikor a szilíciumban gazdag gyökerekhez ér, akkor bizony azokat is elmajszolja. Aztán mivel a szilíciumot nem tudja feldogozni a szervezete, mit csinál vele? Na mégis mit. Az excrementumot a vízbe potyogtatja ha már egész nap ott tanyázik.
Ami veszélyes a halakra, az más életformáknak maga a manna, a zöld algák ugyanis beépítik a szervezetükbe és hasznosítják a szilíciumot. És mivel az algák felelősek a fotoszintézisük révén a glóbuszunk oxigén-termelésének ötödéért, így a derék hippók nap mint nap az emberiség megmentéséért kakilnak.
Az állóvizekből a csapadékos évszakban átkerül az alga a folyóvizekbe, onnan akár tovább a nagyobb tavakba, az algákat ott magasabb rendű életformák megeszik, a magasabb rendű életformákat leragadozzák, így egy olyan láncolat jön létre, amiben a vízilószar pótolhatatlan. Afrika legnagyobb tava a Viktória-tó, az élővilága szegényebb lenne nélküle.
Köszönjük, Hugó.



Post Comment
You must be logged in to post a comment.