A vulkánok gecik
Az elmúlt években több egybehangzó kutatás látott napvilágot arról, hogy időbeni egybeesés mutatkozik az Európa lakosságát sujtó, 25 millió ember halálát okozó első nagyobb pestisjárvány és a mezoamerikai civilizációkat tizedelő évtizedes aszály között.
Az Északi és Déli sark jegéből vett 9 méteres mintákat elemezve a hatodik század közepéről származó jégrétegekben mindkét sarkon egyformán kiugró kén értékeket mértek, ebből arra következtettek, hogy valahol az Egyenlítő környékén kellett történnie olyan nagyságú vulkánkitörésnek, amilyenre a megelőző két évezredben nem volt példa.
A korból származó vulkáni hamu rétegeket elemezve a világ különböző pontjain még ennél is meglepőbb dolog derült ki. Minden vulkánnak van egy “ujjlenyomata”, a hamu összetétele egyedi és nem egy, hanem kétféle hamut is találtak, tehát egyszerre vagy rövid időn belül két vulkánkitörés is történt, sötétbe borítva Európa egét és éhínséget okozva a világ szinte minden táján.
A globális klímaváltozásnak és éhínségnek egyenes következménye volt, hogy például az Európába Egyiptomból kereskedelmi hajókon behurcol patkányok élelem után kutatva ellepték a városokat és a bolháik terjesztette pestis nekiállt tenni a dolgát. Persze a katolikus egyház nem volt rest magyarázattal szolgálni az égi jelenségekre, a pápa kijelentette, hogy Isten büntetése és a bűnököset viszi el a fekete halál. Némi ellentmondás azért lehetett ebben, mert négy éven belül őt is elvitte.
A mezoamerikai kulturák a hagyományos módszerekhez fordultak: emberáldozatokkal próbálták kiengesztelni az isteneiket. Nem használt, akkor még több emberáldozatot mutattak be. Az sem használt, felgyújtották a gecibe a templomokat és ott is hagyták a városaikat.
Szóval szépek a vulkánok meg minden, de otthonra azért nem kéne.
