Amerikában túl nagynak bizonyult a láb

De szerencsére csak az egyik.

Azt mindig is lehetett sejteni, hogy az angolszász mértékegységek tartogatnak váratlan meglepetéseket, de hogy még a 21. században is kihívást jelentsen a távolságok mérése, az valami egészen különös.

Tegyük fel, hogy egy normális világban a mértékek nemzetközileg szabványosított egységek, mi itt Európában teljesen megszoktuk, hogy az SI szerinti méter az mindenhol méter, ráadásul 10 ujjunk van, azaz tízzel osztva decimétert kapunk, azt tovább osztva tízzel pedig centimétert és így tovább.

Na persze ha arról van szó, hogy valami használhatatlan és értelmetlen dolgot kell életben tartani, akkor a tengerentúlon nem kell a szomszédba menni a hülyeségért, vegyük például az általános hosszegységet, a lábat, ami a rend kedvéért tizenkét hüvelyk.

Itt máris a fejünkhöz kaphatnánk, hogy

Miért, édes istenem, miért?

De ezen a ponton még talán lenyugodhat mindenki a picsába, hiszen egy fél nap is tizenkét óra, egy évben tizenkét hónap van, egy óra az ötször tizenkét percből áll, tehát a tizenkettő valamiért különösen fontos. És ez valóban így van, az egyik első olyan fontos szám, ami a civilizációk kezdetétől megmaradhatott, mégpedig azért, mert a tíz ugyan osztható két részre vagy öt felé, de ezzel szemben a tucat az osztható hattal, hárommal, kettővel és néggyel is, ami a kereskedelmi elszámolásokat lényegesen egyszerűbbé tette a kezdetek kezdetén mint a tíz ujj.

Hátradőlhetünk akkor? Hát egy frászt. A láb az igaz, hogy tizenkét hüvelyk, de a lábból van egyből kettő féle. A különbség közöttük annyira hangyafasznyi, hogy az szinte el sem mondható, egy sátortetős lakóház méretében az égegyadta világon semmi jelentősége nincs is.

Melyik ez a kettő? Nos az egyik a hagyományőrző földmérői láb (U.S. foot vagy survey foot), amit meglepő módon a földmérésben használtak évszázadokon át és ez valamivel nagyobb mint a nemzetközi láb mérték (international foot). A különbség annyira csekélyke, hogy az Egyesült Államok egyik partjától a másikig mindössze alig valamivel több mint huszonhárom lábnyi a különböző lábakban mérhető differencia.

Egyes tudományágak viszont azonnali agyfrászt kapnak ha valamit nagyobb léptékben kellene pontosabban mérni és azt megosztani más tudományágakkal, ezért aztán 1959-ben úgy döntöttek, hogy fokozatosan kivezetik a földmérői lábat, éljen soká a nemzetközi láb.

A fokozatosságban legalább alaposak voltak, most így hatvan év elteltével, amikor már a műholdas távolságokból történő mérések is a tizenhatod hüvelyknél rövidebb különbségek mérését teszik lehetővé, a NOAA (az USA óceanográfiai hivatala) könyörgött, hogy hagyják már a picsába a használhatatlan és kaotikus anakronizmust, legyen egy és végleges. Az imáik meghallgatásra találtak, októberben a NIST (a szabványügyi hivatal) bejelentette, hogy 2022-től nem lesz többé szövetségi szinten hivatalos mértékegység a földmérői láb.

Mindenki föllélegezhet? Természetesen. Hiszen csak negyven államban és szövetségi területen van jelenleg is használatban a hosszabbik láb, a maradék pedig a nemzetközit használja. Így történhetett, hogy amikor Washington és Oregon között egy hidat akartak építeni, láb alatt volt a lábatlankodás. Vagy amikor egy repteret építettek amerikai lábban, akkor a kifutót újra kellett tervezni és végül az épület is egy szinttel alacsonyabb lett, mert a tervezés és a kivitelezés során nem sikerült ugyanazt érteni a láb mérték alatt. A reptér neve azóta is titok.

Hogy még viccesebb legyen az egész, az USA mértékügyi hivatala szerint ők bizony már régóta a metrikus mértékrendszert használják, hiszen az Egyesült Államok kormánya 1893-ban a nemzetközi lábat így definiálta: egy láb az egész pontosan 1200 méter osztva 3937-tel.

Teljesen egyszerű és kézenfekvő (vagy a lábunk előtt hever) a mértékek közötti szabad lábon való átjárhatóság.

via AP