Csőmozi #49: John vagyok, a csótányirtó – The Exterminator
New York retkes utcáin lángszóróval.
William Burroughs egy korai novellája visel hasonló címet, felkiáltójellel (Exterminator!), arról szól, hogy megjött a csótányirtó, és hogy a költői én hogyan szokott rá heroin helyett a rovarirtó porra – a jelenet megtekinthető a Cronenberg-féle Meztelen ebédben. A fenti, késői (1980-as, rendezte James Glickenhaus, főszerepli Robert Ginty) grindhouse-alkotásban ez legfeljebb áttételes, csótány helyett a társadalom söpredékét ritkítja a nagyváros mocskán joggal kiakadt amerikai rendesember, a hatékonyság jegyében többek közt lángszóróval.
A nyitó vietnámi flashback szépen bemutatja, mire számíthatunk, gyermeteg szadizmus (kínvallatás és nyakazás az első percben) és még gyermetegebb vágybeteljesítő képzelgés (lövöldözés, helikopterezés és robbanás hátteréből előre elszállás, ahogy kell), amint szerettük volna annak idején a cicamászóka mellett, a burzsujabbak műanyag Uzival a kézben.
John, a hálátlan hazája által félredobott veterán húsipari vállalatnál pakolja a fél disznókat és marhákat, míg néger haverját csúnyán helyben nem hagyja egy utcai galeri. A nyomorékká vert jóbarát zokogó asszonyt és gyerekeket hagy hátra, az ökölbe szorult arcú kétkezi bosszúálló tehát nem is tehet mást, mint hogy előszedje a még Vietnámban pöpec szivacsos szerszámtáskába pakolt rendcsináló készletét, és elinduljon. (Jé, ez pont úgy hangzik, mint bármelyik kazetta fülszövege a Videostex 3000 Kft. kínálatából egy régi Kreténben, nem is véletlen.)
Útja során a kék-fehér-piros US of A testét bomlasztó megannyi métellyel találkozik. A korrupció a társadalom magasabb szintjein is elburjánzott, a romlott politika és nagytőke céljai eléréséhez szemrebbenés nélkül lép át a kisemberen! Van itt minden, Taxisofőr- és Bosszúvágy-remineszcenciák, előbbire példa a kurva-, sőt gyermekprostituált-mentés (a pedofil fertőből kiszabadított jellemszínész minimum huszonévesnek néz ki, igazi gyerekkel ez kivágta volna a biztosítékot, hájas könyvelő kuncsaftját hősünk helyben felgyújtja), utóbbira az egyértelműen amerikaiatlan, gyülevész banda lerendezése. A vezér pólóján kubai zászló, bűntanyájuk falán Csege Varga-poszter, mi kell még? Az eljövendő évtized akciófilmjeit idézi a töltényfarigcsálás pihenőidőben, és ahogy a rendőrtiszt virslit süt a hot-dogjába a munkahelyén – villával és az asztali lámpából belevezetett dróttal, ez Cobretti felügyelő pizzaszeleteléséig alighanem verhetetlen.
Akad maffiózó feldolgozása ipari húsdarálóval, obligát flashbackek, a korszak lenyűgöző, bontásra ítélt gettóiból ami maradt, még elvágyódó vidéki-idilli hangütés is a metropolisz képeire vágott gitáros giccsballadákkal. Mindeme regiszterek, főleg az összes gore dacára kisiskolás gondolatvilág és kivitel miatt nem szervülnek szerves egésszé, de külön-külön és együtt is elég szórakoztatók. Kicsit messzebb vezethet a meta ellentmondás, miszerint a takarító pont azt a nagyvárosi televényt (grindhouse mozik és üzletfeleik) számolja fel, ami filmje létoka és közönsége is egyben, de ezzel tán túl sokat látnánk bele, a gyártók fejében feltehetően meg sem fordult, vagy ha mégis, gyorsan kiűzték és jó amerikaiként a pénzre gondoltak közben. Az Exterminatornak amúgy folytatása is lett, az Exterminator 2, a népszerű videómegosztón kiváló minőségben, kicsit laposabb, bár az eszelős nigger bandavezér nem túl woke szerepében megcsodálható benne az ifjú Mario Van Peebles.
https://www.youtube.com/watch?v=HAamLZAARLo
