Proletárproblémák (mert ez műanyag?)

Nincs semmi baj a short-dated gombával. Vagy alibi.

Komptárs hiányolt-javasolt hétköznapokat.

Féláron vásárolni ötven százalékos befektetés, így van mindig elegáns pakisztáni lakóm is, a basmati rizs, 5 kilós, vászonzsákban. Két-három havonta cserélődnek, a ruhájuk rám marad, kimostam, eltettem.

jó lesz majd valamire

Listáscikkek alapján drótos melltartókat kell beletenni gépi mosás előtt. Erre már adtam kettőt. És a többi? Elszabadultak a krovák, szanaszét a szüttyőmben, nincs az a tok, ami ne vásna el, a plasztikénak a füle, a fémdobozosénak meg a betétje. Kalapács, fogók, csavarhúzók fürdenek benne, valami kavicsméretű szilikagyöngyben, mint anno részegen nyugalmat találva a trelleborgi komp gyerekmegőrzője plüsstengerében. Eljött az idő, be lesznek zsákolva, alkoholos filccel jelöltekbe válogatva, metrik, imperiál, szárak. Rend a lelke mindennek.

Ingyen kicserélik az elszakadt sheepmartos bevásárlószatyrokat, ami amúgy 99 cent. Van benne egy kemény fekete pévécé alj, vágódeszkának is jó lenne, mégsem azon szelem a sztéket, de meg tudná az is védeni a konyhapultot. Az acélbetétes bakancsból meg a leárazáskori 29 dolláros is eltartana koporsóig, de belül a talpát és a sarkát eldörzsöli a belehulló homok, salak, aprókavics.

Még szerencse, hogy van jelölő filcem, a szabásminta meg nem csak talp alakú lesz, hanem rajzolok hozzá hosszú sarkantyút, kivágás után azt felhajtva alá lehet majd tűrni a lyukas bélésnek a saroknál.

Hazafelé jövet láttam egy felmatricázott autót, gondolkodóba estem, céges-e, vagy csak reklámos. Prepaid funeral, előre fizetett temetés, mai napig úgy emlegetem, az egyik legjobb meg nem valósított üzleti ötletem, már a nyolcvanas évek elején eszembe jutott, anyám után, aki megállás nélkül azon aggódott hangosan, hogy mi majd el se fogjuk temetni (él még, ugye nem emiatt?). Micsoda érv a másvilág létezésére, ugye megmondtam?

Kettő kereket kellett keressek, nem az enyémeket, ugyan azok is elvesztek, de azok meglettek, visszakérdeztem rádión, hogy egyben lesznek-e, vagy one by one, micsoda megérzés, persze, hogy komplett mentek el, agyastul, dobostul. Hiába pásztáztam a bozótost, nem szúrt szemet, de a még mögöttem feltorlódott sorban sem senkinek. Az utolsó három hétben hatból csak az enyémek kerültek elő.

Volt még a kabaréban elszállt difi, csere után ugyanott kardántengely.

Mi lenne velünk, ha unatkoznánk?