Ami nincs odaszögezve, azt ellopják

Szomorúan olvastam tegnap, hogy ellopták Blue vécépapírját, pedig pantás is volt, kék is, éppen csak nem titán.

Úgyhogy elkezdtem belegondolni, hogy miket szoktak ellopni az embertől. Az öngyújtó és a toll nem ér, mert farkastörvények uralkodnak, ismerek valakit, aki egy ilyen kihúzható rugós izével az övbújtatójához rögzíti az öngyújtóját, hogy véletlenül se tegye zsebre valaki más. Illetve zsebre teheti, de akkor köldökzsinórként kötné össze őket ez az izé, ami legkésőbb a legközelebbi pisiléskor feltűnővé válik és kérdéseket vet fel.

Vécépapírt egyébként meglepően gyakran szoktak lopni, egyáltalán nem biztos, hogy ha egy étteremben vagy kocsmában nincs papír, az arra utal, hogy valakire rájött a cifrafosás vagy különösebben hanyag lenne a személyzet. Nehéz ugyan elképzelni, hogy valaki, miután kifizet egy nagyobb összeget prémium sörökre vagy egy éttermi ebédre, azon fog spórolni, hogy legalább vécépapírra nem kell költeni, de van ilyen. Nem is ez a legpitibb lopás, amivel eddig találkoztam:

egy időben valaki rendszeresen ellopta a villanykörtét a liftből.

Ugyanitt egyszer csak lába kélt a tükörnek, ami engem nem zavart különösebben, de egy kicsit meglepett. Lehet, hogy a tolvaj tulajdonképpen apránként el akarta lopni az egész liftet, hogy legyen neki otthon, biztos begalériáztatta a lakását, és nem szeretett lépcsőzni. Az már nem is különösebben meglepő, hogy valaki ugyanebben a házban kivágta és ellopta a szomszéd szúnyoghálóját, ami vagy azt jelenti, hogy neki kisebb ablaka van, vagy azt, hogy hülye. Esetleg szúnyog.

Alapvetően mindent ellopnak, ami nincs odaszögezve, olykor pedig még azt is, ami oda van: a bátyám ültetett egy fát a háza elé, kiásták és ellopták azt is. Volt egy terület, amit körbekerítettek az erdőben, mert fákat telepítettek oda – ellopták a kerítést. Az már hétköznapi, hogy ha az ember otthagyja bárhol a biciklit, minden mozdíthatót ellopnak róla – oké, veszítettél egy kétszáz forintos prizmát, aztán jól megbasz a rendőr, amiért nincs szabályszerű felszerelésed. Az eddigi csúcs az volt, amikor ellopták a tárolóban lelakatolt bicajból a hátsó tengelyt. Vettem újat, de minek, a következő alkalommal ellopták az egész biciklit, lehet, hogy a tengely csak a próba volt.

Van, aki nagyban utazik: tavaly Texasban elloptak egy három és fél méter magas felfújható gorillafigurát egy autókereskedésből. Ez volt a reklámjuk, úgy tűnik, valakinek kellett otthonra, azt nehezen hiszem el, hogy el tudta volna adni – igaz, a cég tízezer dollárért vette.

Aztán vannak a pofátlanok is: 1992-ben Ishmael Yitzhaki őrnagy beadta egy múzeumnak, hogy újra kéne festeni a második világháborús vadászrepülőjüket, ő ezt pedig kiválóan elintézi. El is lopta, Svédországban kelt el háromszázezer dollárért. Aztán van olyan is, aki túl komolyan vette Pratchettet – itt foglalkozott Colon őrmester azzal, hogy éjszakai műszakban a hidat őrizte, nehogy ellopják (egyébként egy katona ismerősömet szintén hasonlóan színvonalas feladatokkal látták el, amikor lezavarták a határra, örömmel mondhatom, hogy a gondjaira bízott árok vagy híd vagy mi a lófasz még mindig megvan). Nem úgy áll a helyzet egy százéves kínai kőhíddal, ezt valaki egy kertrendező társaságnak adta el 2012-ben.

Tőletek mit szoktak lopni?