HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

A csodás természetAktuálisOlvasnivaló

Anyádat, Skippy!

Ezerszer elmondtuk már, hogy az aki Ausztráliába vágyik, az nem normális. Kezdjük ott, hogy ki szeretne például arra ébredni, hogy egy megtermett osztrák legény ordítozik az ablaka alatt korán reggel? Értem én, hogy jódli, de akkor is kapjátok már be! Meg vegyetek már fel valami emberi ruhát, ez a térdig érő bőr gatya, és kockás ing mindig is rohadtul ciki volt, nem is értem hogyan lehet abban a cuccban becsajozni. Aztán meg ott van a másik probléma, miszerint Ausztráliában minden meg akar ölni, ami képes a helyváltoztatásra. Néha még az is, ami nem.

Persze az ausztrálok is érezték mindig, hogy az országimázson illene javítani, nade mégis hogyan? Hát kell valami cuki állat, amivel lehet édibédi sorozatot készíteni. Azt meg majd jól megnézik a kölkök a világ minden táján, és egyből azt fogják gondolni, hogy a távoli kontinens valójában tök jó hely, tele jó fej emberekkel, és simogatnivaló állatokkal. És mégis melyik állat alkalmas ilyen szerepre, merült fel a kérdés. Legyen a koala! Á, az nem jó, egész nap a fán mereng maga elé sakál betépve, amikor meg elfogy a cucc, visít, mint a szúrt disznó. Akkor mi van még híres állat a környéken? A nagy fehér cápa! Igen, ez lesz az! Micsoda? Hogy a legutóbbi filmes csoport szőrén szálán eltűnt merülés közben, és csak egy hat méteres cápát láttak a környéken, amint vidáman fingadozik a lenyelt búvárpalacktól? Pech. Akkorbazmeg legyen a kenguru! Ez az, megvan az ausztrál Lassie! És megszületett a Skippy kalandjai nevű csodálatos sorozat, ami kicsiknek és nagyoknak is kiváló szórakozást nyújtott vasárnap délutánonként. Persze csak akkor, ha volt elég fű hozzá. Idézek a leírásból:

Skippy, az ausztráliai kenguru esze mindig a helyén van. Bárki kerüljön is bajba a távoli warratah-i nemzeti parkban, Skippy azonnal figyelmezteti ember barátját, Sonny-t.

És a katasztrófát már nem lehetett megállítani. Rengeteg gyermek nőtt fel úgy, hogy végignézte amint apu bedurrant szemekkel göcög a fotelben, miközben Skippy a hős kenguru különböző bonyodalmakban segédkezik kis barátjának, és boldogan élnek amíg meg nem halnak végre. Megszületett a buksi fejekben a konklúzió: a kenguruk tök jó fejek.

Aha. Meg a nagy büdös lófaszt. Emlékszünk még a Roger névre hallgató(?) dögre? Egy 2 méter magas, közel egy mázsás kengururól beszélünk. A testsúlyának jelentős része tömör izom, az internetet bejárta a képsor, amint lazán összehajtogat egy vödröt. A gazdája még kiskorában mentette meg a szegény szerencsétlen kölyköt, mert az anyját elgázolta egy kocsi. Az állat felcseperedett, kigyúrta magát, és mindenkit halálra akart verni, aki csak a nőstényei közelébe merészkedett. Igen, a megmentőjét is, nem mondhatnánk, hogy túlzottan hálás jószág. Ott kellett volna agyoncsapni a flaszteron a mutter mellett. Nade mindegy is, Roger tavaly megnyúvadt, így a világ egy kicsivel jobb hely lett ezáltal.

Roger

És ha esetleg valaki azt gondolná, hogy ez csak egy elszigetelt eset lett volna, akkor már hozom is a bizonyítékot az ellenkezőjére. Jonathan Bishop békésen repülgetett délkelet Ausztráliában a siklóernyőjével, amikor is pár órányi levegőben töltött idő után eljött a leszállás pillanata. A pilóta rutinosan egy sík, bozóttól mentes területre helyezkedett be, ami történetesen a NASA tulajdonában van/volt, de nem valami szupertitkos helyről van szó. A Föld körül keringő műholdak kommunikációjának támogatására jött létre, részt vett az űrsikló közvetítésekben, míg ’85-ben bezárták. A rádióadókat azóta leszerelték, de a betonozott részek megmaradtak. Bishop nem meglepő módon ezért egy ilyen placcra helyezkedett be, és szépen finoman leszállt. Az ernyőt még le sem rakta a földre, amikor a szeme sarkából megpillantott pár kengurut, amint felé szökdécselnek.

Gondolta jó fej lesz, és félvállról odalökte a közeledő hímnek: Na mi a helyzet, Skip? Én nem tudom mit gondolt, hogy a két lábon ugráló istencsapása nézte anno a sorozatot, vagy mi? Mindenesetre a barátkozás az állat részéről kimerült abban, hogy nekirontott a pilótának, és elkezdte ütni-vágni-csípni-rúgni-harapni. Vagy legalábbis barátságtalanul viselkedett, na. Szerencsére a dög hamar megunta a kickbox edzést, és tovább szökdécselt. Emberünk fején a kamerával csak lemondóan sóhajt a felvétel végén. Kibaszott kenguruk.

Kedves gyerekek, utoljára mondom: NE MENJETEK AUSZTRÁLIÁBA, MERT AZ EGY SZAR HELY. A fenti sztori amúgy bejárta az internetet, rengeteg helyen írtak róla. Ennek apropóján  ragadnám meg az alkalmat, és kérném meg a médiában dolgozó niggereket, hogy ha nem tudják, hogy miről írnak, akkor

  1. ne írjanak róla
  2. ha meg mégis akkor legalább olvassatok utána, basszátok meg!

Nem, a siklóernyő nem ejtőernyő. Az ejések repülőgépekből ugrálnak ki, vagy sziklafalról vetik le magukat (ők a bázisugrók) és meglehetősen gyorsan merülve földet érnek az ugrás után. Mármint szerencsés esetben, ugye. Az ernyőjük vagy kör alakú, vagy úgynevezett paplan ernyő, ami csak távolról hasonlít a siklóernyőre. Így néz ki egy ejés, üzemszerű működés közben, nyitás után:

Az ejtőernyős

Nem, a siklóernyő nem sárkány. A sárkányosok szegények felcígölik az alumínium merevítőkből, és némi modernebb ponyvából álló repülő eszközüket a hegytetőre, közben lábon kihordanak egy szívrohamot a terheléstől. Amikor az elmúlt, összerakják a cuccot, becsatolják magukat, vesznek egy nagy levegőt, és lerohannak vele a hegyről, bízva abban, hogy elég lesz a sebesség a repüléshez. Leszálláskor meg drukkolnak, hogy időben el tudják koptatni azt a sebességet, mert negyvennel futni nem jó dolog, kevés embernek szokott sikerülni. Így néz ki a sárkányos, repülés közben:

A sárkányos

A siklóernyős a kettő között van. A szárny amivel repül az ernyő, kb olyan, mint a teszkós szatyor. Csörög-zörög, de aztán megtelik levegővel, és ahogy kifeszül, egy szárnyprofil alakul ki belőle. Amivel úgy lehet siklani, mint egy vitorlázó géppel, vagy egy sárkánnyal, például. Persze szarabbul és lassabban is repül, mint az előzőek, de mégiscsak repül. Akár sok száz kilométert is meg lehet vele tenni, jellemzően hegyről indulva, vagy csőrlésből felhúzva. És a lényeg: befér egy nagyobbacska hátizsákba. Tessék, ilyen egy siklóernyős:

A siklóernyős

Elszomorító, hogy minden egyes cikknél rá kell írni az “újságíróra”, hogy ugyan javítsa már ki az ejtőernyőst, a sárkányost, vagy éppen a paplansiklósárkányernyőst a cikk címében. Nem hazudok, a címet át tudják írni, de az URL árulkodóan megmarad:

HOLDKOMP