Zeti ünnep vagy nem zeti?
Dalban mondom el. Nemzetiben. Nekem még mindig tökre átjön az 1997-es angol fordítás, ez így elég szép lett.
Majdnem ugyanaz. Megkértem azért ismét kugli havert is, hogy segítsen. Forradalmi versszemle, in-depth elemzéssel, after-before.
|
George Szirtes fordítása – 1997* |
Google translate, Söndoráf Peti visszafordítása | Petőfi Sándor gatyában táncol |
|
National Song |
Nemzeti dal |
Zeti dal |
|
On your feet now, Hungary calls you! |
Most a lábadra hívja Magyarország! Most a pillanat, semmi sem áll téged, Legyenek-e rabszolgák vagy szabadok Ez a kérdés, válaszolj! Magyarország összes istene Mi esküszünk, Hogy a rabszolgaság igája Nem kell többé viselni. |
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
|
Slaves we have been to this hour, |
A rabszolgák, amikre az óráig voltunk, A mi atyáink, akik a hatalomból esnek Szabadulj meg és szabad emberként éltél A földön, amelyik saját volt, A magyar istenek Mi esküszünk, Hogy a rabszolgaság igája Nem kell többé viselni. |
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
|
Whoever now his life begrudges |
Aki most az életét begrudálja Halála tolvajokkal és foltokkal A saját értéktelen elrejtéséhez Az ország szükséglete és büszkesége felett. A magyar istenek Mi esküszünk, Hogy a rabszolgaság igája Nem kell többé viselni. |
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
|
The sword shines brighter than the fetters |
A kard fényesebb, mint a fetters Fogadóknak ez a finomsága, A rabszolgák és a fetterek közül unatkozunk. Ugrás az oldalamon, ősi kard. A magyar istenek Mi esküszünk, Hogy a rabszolgaság igája Nem kell többé viselni. |
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
|
Magyars, once more our name and story |
Magyarok, uncia többet nevünk és történetünk Összehasonlítja az őseink dicsőségét. Az évszázadok szégyen és fáj Most el lehet mosni, mint a szennyeződés. A magyar istenek Mi esküszünk, Hogy a rabszolgaság igája Nem kell többé viselni. |
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
|
And wheresoever we may perish |
És bárhol is elpusztulhatunk Azok az unokák, akiknek komolyan kell lenniük Énekeljük dicséretünket imáikban Köszönjük nekik a nevüket. A magyar istenek Mi esküszünk, Hogy a rabszolgaság igája Nem kell többé viselni. |
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
Hát én nem is tudom, melyik költői kép volt a legélesebb? A kardnál?
Aki most az életét begrudálja? – Ki ne tenne ilyet? A Nemzetért?
A rabszolgák és a fetterek közül unatkozunk? – Még szép! Mert megtehetjük. A Nemzetért!
A Magyar Istenek Mi Esküszünk? – Amit a legjobban szeretek magunkban az a szerénység.
Boldog forradalmat mindenkinek, a komp ajánlásával legyen Nemzeti Ünnep és legyen tánc!
Állok a pusztában, gatyám lobog.
Seggem kilóg, gyomrom korog.
Nézek a magosba, gondolok nagyot!
Magyar égre magyar csillagot!
Nyugati szél fú, délibáb ragyog.
Magyar vagyok, szittya vagyok!
Nem vágyok sokra, de egyet akarok:
Magyar nemzeti hip-hopot!
*Translated by George Szirtes, in: The Lost Rider: A Bilingual Anthology (Budapest: Corvina, 1997), pp. 129–131.
